15.- Értünk

Kitágult szemekkel nézett rám, miközben kiköpte a szájában lévő innivalót. Értetlen arckifejezését látva majdnem elnevettem magam, de aztán eszembe jutott, hogy miért is vág ilyen képet.

-Micsoda?- kérdezte dadogva.

-Terhes vagyok..TŐLED!- mondtam kihangsúlyozva azt, hogy tőle.

-De ööö...izéé..komoly?- nézett rám még mindig úgy, hogy azt hittem kiesnek a szemei.

-Igen, halálosan komoly. Voltam ma orvosnál, itt a papír.- nyújtottam át a kezemben szorongatott, már kicsit gyűrött és könnyektől eláztatott lapot. Gyorsan végigfutotta kék szemével a sorokat, majd lassan felnézett rám.

-Egy hónapos? Ó te jó ég! Robert mit szólt?- kérdezte.

-Egy hónapos, és Robert még nem tudja.. De ha te nem akarod, vagy valami...akkor elvetethetem..

-Mi? Nem, szó sem lehet róla! Én nem teszlek ki annak!- nézett rám ijedten.

-Lehet, hogy te nem, de Robert tuti azt akarja majd. De ő nem mondhatja meg nekem, hogy mit tegyek! Én meg akarom tartani a babát!- mondtam határozottan, de egy kicsit azért még én is félek az anya szereptől.

-Még szép!- mondta, majd megfogta a karomat, és lassan magához húzva megölelt. Esküszöm ez az ölelés most többet ért mindennél. Mert benne volt az, hogy ő itt van nekem azok után is, amiken keresztül mentünk, benne volt, hogy ő vigyáz rám és benne volt a legnagyobb szeretet is, amit valaha kaptam.

-Nincs kedved sétálni egyet?- mutogattam az ajtóra.

-De, van, csak előbb átöltözök..- én csak bólintottam, majd elhagytam a szobát azzal a tervvel, hogy én is átöltözök.

Beléptem a szobánkba, ahol még Louis és Lou mindig beszélgettek. Megfogtam egy könnyű

szabadidős cuccot, és bevágtattam a fürdőbe. Gyorsan magamra vettem, megfésülködtem (úgy-ahogy) és a sapim megigazítása után kiléptem a fürdőből. Kicsit lassú lehettem, mivel Niall már az ágyunkon ült. Kezdett egy kicsit kellemetlen lenni Lou égető nézése, ezért megfogtam Niall kezét, és kihúztam a szobából. Odakint fújtam egyet, majd elsétáltunk a lifthez, azzal lementünk, végül pedig ki a hotelből. Vettünk nekem egy kakaót útközben. Lassan esteledett, de mi még mindig sétáltunk. Egy kisebb dombra értünk fel, ahonnan nagyon jól lehetett látni a csillagokat. Lefeküdtünk a fűbe és csak bámultuk a gyönyörű eget. Rengeteg csillag volt. Azt az érzést keltették bennem, mintha mind értünk ragyognának. Mert lehet, hogy van még egy esélyünk...együtt.

Még sokáig ott feküdtünk, majd elindultunk vissza a hotelba. Az utcán sétáltunk egymás mellett, amikor Niall megfogta a kezem. Mindenem tiszta libabőr lett, de nem engedtem el, mert tetszett ez az érzés, amit ő váltott ki belőlem. Így sétáltunk egészen a hotelig. Megálltunk a hatalmas és modern épület előtt, majd egyszerre felnéztünk rá. Volt vagy 20 emeletes. Hirtelen megszédültem a látványtól (és a terhességtől) és majdnem elborultam.. De csak majdnem, mivel Niall hirtelen utánam kapott és a derekamat megfogva megtartott. Vörösödve felnéztem a szemeibe, csak én lehetek ennyire ügyetlen.

-Ne haragudj..- mondtam, miközben újra lehajtottam a fejemet.

-Miért? Mert önmagad vagy?- erre én csak felkuncogtam, és megtoltam a hatalmas üvegajtót, ami előtt álltunk. Niall keze ekkor már nem volt a derekamon, csak lomhán jött utánam.

Köszöntem a harmincas férfinak a pultnál és a lift felé kezdtem el sétálni. Niall megnyomta a gombot. A lift ajtaja 3 perc múlva hangtalanul kinyílt. Beszálltunk és megnyomtam a kilences gombot. Az ajtó bezárult és elindultunk. Nagyon idiótán éreztem magam, miközben csak úgy álltunk egymás mellett, mint a cövek. Pár pillanat múlva megéreztem Niall pillantását magamon.     Elfordítottam a fejemet, mire ő megint az arany színű liftajtót kezdte el nézni. Visszafordítottam a fejem én is, mire ő megint engem kezdett el figyelni. Kifújtam a tüdőmben lévő levegőt, majd megint ránéztem. Most nem fordította vissza a fejét, hanem farkasszemet kezdtünk nézni.
Hirtelen megfogta a vállamat és nekinyomott a falnak. A szívem majd' kiugrott a torkomon. Kezeivel a fejem mellett támaszkodott. A fejével elkezdett közeledni velem, mire az így is gyors szívverésem még gyorsabb lett. A szája éppen hogy megérintette az enyémet, amikor a lift csengője hirtelen megszólalt és kinyílt az ajtó. Niallel akkorát ugrottunk, hogy azt hittem szívinfarktust kaptunk. Lassan eltávolodtunk egymástól és túllépve a sokkon kiszálltunk a liftből.

Niall elkísért a szobámig, majd megállt velem szemben. Mind a ketten nagyon zavarban voltunk. Nem tudtam, hogy mit mondhatnék, de Niall se. Kezdtem úgy érezni, hogy nekem kellen megtörnöm a csendet, amikor is Niall megszólalt.

-Én..ööö...nagyon jól éreztem magam veled.. Szeretném, ha tudnád, hogy én a gyerekvállalásban melletted állok..- mondta, majd félénken egy puszit nyomott az arcom, megfordult és elsétált.

Kinyitottam az ajtót, és Louba ütköztem. Tudtam, hogy hallgatózik, de azért reméltem, hogy talán mégsem. A fejét vakargatva elsétált Luxhoz és úgy csinált, mintha semmi sem történt volna. Ennek egy kicsit örültem, mivel semmi kedvem nem volt vele kitárgyalni a "mégmindigérzekNiallirántvalamit" témát. Megfogtam a pizsamaként használt melltartómat és bugyimat, és kecsesen beosontam a fürdőbe. Majdnem elestem, mivel állt a víz. Gondolom előttem Lux pancsolt egyet.. Ez a feltételezésem be is igazolódott, amikor megláttam Luxi

játékait a fürdőkádban. Gumikacsa, víziló, kutya, virág és a 1D babák. Mindent kiszedtem, majd teletöltöttem a kádat vízzel és 1 óra után távoztam a helységből.

Amikor kiértem a következőt láttam: Lou és Lux valami "véletlen" folytán az egész ágyat elfoglalva hangosan horkoltak. Karba tett kézzel álltam felettük, majd meguntam és egy szál bugyiban elindultam a fiúk szobái felé.

Elsőnek bementem Louis és Harry szobájába, de ők valami filmet néztek és egy "Ez egy pasis este!!" felszólítással elküldtek. Aztán bekopogtam Liam és Zayn szobájába. Ők azzal az indokkal utasítottak el, hogy a barátnőikkel webkameráznak. Itt már kezdett gyanús lenni a dolog. Utolsó esélyként bekopogtam Niallhöz. Gondoltam, hogy ő is el fog küldeni, de akkor hol fogok aludni?

-Szia, mi járatban?- nyitotta ki az ajtót Niall egy boxerben.

-Lou és Lux elfoglalták az ágyunkat és nincs hol aludnom..- mondtam el sokadjára ugyanazt a sztorit.

-Alhatsz nálam.- tárta szélesebbre az ajtót. Felemeltem a szemöldökömet, majd betipegtem a tágas szobába. Végre leengedhettem a kezeimet a melleim elől, és nem kellett takargatnom magamat.

Leültem az ágy szélére és jobban körbenéztem a szobában. Egy kicsit kupi volt, de olyan Niallösen. A levegőben az ő illata terjengett. A tvben valami bugyuta mesefilm ment és volt egy csomó fagyi az asztalán. Kiskutyaszemekkel néztem rá, mire ő felsóhajtott és a kezembe nyomott egy kanalat.

-Eper vagy csoki?- nézett rám mosolyogva.

-Jöhet mindkettő!- kacsintottam rá.

-Tőled ezt a választ vártam..- mondta nevetve, majd leült mellém, és a mese nézése közben elkezdtük enni a hideg finomságot...

A refrén kb. az életem...:

Tudom, hogy késtem, és nagyon sajnálom! Remélem tetszett a rész, és megörvendeztettek néhány megjegyzéssel!!

xoxo