16.- Csodálatos

Egyre kisebbeket pislogtam, és egyszer csak elaludtam Niall vállán, aki mozdulatlanul ült mellettem, nehogy felkeltsen. Talán a világ legjobb érzése volt az, hogy érezhettem az illatát, miközben elmerülök az álmok világában.

Másnap reggel arra keltem, hogy valaki eszeveszettül üvölt. Amint kinyitottam a szemem arcot is kapcsoltam ahhoz a bizonyos női hanghoz. Demi üvöltött totál vörös fejjel. Átfutott a reggeli kómás agyamon a felismerés, miszerint Niall barátnője van itt. Egyből kipattantam az ágyból és próbáltam ellökni a felém közeledő lányt. Meg akart ütni! Szerintem pont akkor kellett volna elmondani neki, hogy van köztünk valami, de a -számomra- legrosszabb dolog történt.

-Demi, nem volt hol aludnia és hozzám kopogott be utolsó lehetőségként. Nincs köztünk semmi. Nem volt, és nem is lesz!- felemeltem a szemöldökömet, majd nagyra nyújtott léptekkel elhagytam a szobát és becsaptam magam után az ajtót.

A folyosón utat engedtem a kitörni készülő sírásomnak, és szaladva megettem az utat a rendes szobámig. Benyitottam, majd berohantam a fürdőbe és bezárkóztam Lou úgy is zaklatni fog, de nem érdekel. Leültem a  zuhanyzó mellé és fuldokolva kezdtem sírni. Túl sok volt nekem ez az egész. Ha Niall igazán szeretne, akkor már régen elmondta volna Deminek, hogy mit érez irántam, ha egyáltalán érez valamit.

-Amelia, mi történt?- hallatszott be Lou ideges hangja- Én megverem!- mondta, és már csak az ajtócsapódást hallottam. Nem engedhetem, hogy nekiugorjon Niallnek!

Gyorsan felpattantam és utána indultam. Mire odaértem már hangos üvöltözés hallatszott ki a Horan-rezidenciáról. Pont akkor nyitottam be, amikor Lou mindent elrontott.

-...És tudod mit Demi? Niall és Amelia már régen lefeküdtek! És azt is elárulom, hogy Ameli terhes lett Nialltől.- mindenkinek látnia kellett volna Demi arcát. Először meg sem bírt szólalni, majd csalódottan fordult Niall felé.

-Ne keress soha többet!- mondta, majd elviharzott jól becsapva maga után az ajtót.

-Ez szép volt Lou! Köszönjük!- nézett Niall a barátnőm felé, mire én elé léptem és szépen megmondtam, amit már régen akartam.

-Niall, ha most Lou nem mondja el, akkor Demi sose tudta volna meg, és maradt volna ez a szuper háromszög. Sose mondtad volna el neki, ismerlek! De a háromszög miatt nem kell aggódni senkinek se többet! Én is kiszállok belőle, véglegesen. Keress magadnak egy olyan lányt, vagy akár kettőt, akik el bírnak viselni, mert én tovább nem tűröm ezt!- egyszerűen kimondtam, majd szépen komótosan visszasomfordáltam a szobánkba. Elegem van ebből!

Bementem a fürdőbe és egy kellemes arcmosás után megkértem Lout, hogy rakjon rám valami sminket, ami eltakarja a sírás jeleit. Ő készségesen megtette azt, majd adott egy ruhát azzal a kísérettel, hogy indulunk a stadionba, mert ma este koncertünk lesz, és egész nap gyakorolni fogunk. A táskámba betettem a legfontosabb dolgaimat, majd elindultam le a hotel elé, mivel már csak rám vártak a többiek.

Beszálltunk a már otthonossá vált buszba, és a stadion felé vettük az irányt. Egész délelőtt és délután próbáltunk. Jött énektanár, koreográfus, de a fiúk hangulatát nem lehetett elrontani. Csak én és Niall ültünk szótlanul addig, amíg mindenki majd' meg fulladt a nevetéstől. Lou és Lux is próbált belém lelket önteni, de a mai napon valahogy senkinek sem sikerült. Mindenki bevonult a saját öltözőjébe és elkezdett készülődni a show-ra. Leültem a tükör elé, és engedtem Lounak, hogy megcsinálja a hajamat. Felvettem a ruhámat, majd a cipőmbe is beledugtam a lábamat. Kiléptem az öltözőből és a színpad mögé sétáltam a hosszú fehér folyosón. Louis és Harry egy kanapén ültek és konzultáltak valamiről, amikor odaértem abbahagyták és mindketten felém mosolyogtak. Fura. Elvettem a felém nyújtott mikrofont, és engedtem, hogy rám "szereljék" a fülesemet. Megdörzsöltem az arcomat, majd mosolyt formáltam az arcomra és a többiekkel együtt elindultam a színpad felé. Integettem egyet, majd elindult az első dal.

A koncert számomra valami kínszenvedés volt. Szörnyű! Nézni Niallt, ahogy tökéletesen kiénekli a hangokat szívfájdító volt. És a legrosszabb az volt, hogy a Little Things alatt könnyes volt a szeme.. MIATTAD!- üvöltött rám tudatalattim.

Kibontottam egy üveg Coca Colat és szomorúan levágódtam az öltözőmben lévő mini-kanapéra. Kifújtam a tüdőmben tartott levegőt, majd felálltam és elmentem átöltözni.

Már melegítőben léptem ki az öltözőmből. A laza pólóm félig lelógott a vállamról. Egész jó

cuccokat kaptunk az új szponzorunktól, a Nike-tól. Mindig szerettem lazán öltözködni, akár híres voltam, akár nem. A kényelmesség volt a fő szempontom.

Bemásztam a buszba és levágódtam az egyik kis fotelba. Felhúztam magamhoz a térdeimet és átöleltem őket. Amikor Niall is feljött a buszra előkaptam a telefonomat a fülhallgatómmal együtt és elkezdtem zenét hallgatni, csakhogy ne kelljen rá se néznem. Tudom, hogy gyerekes vagyok, de igazából soha nem akartam felnőni. Örök gyerek vagyok/voltam.

Én rohantam be elsőnek a szállodába, és amint felértem ki is dobtam a taccsot a wc-be. Istenem, mikor lesz ennek vége? Megmostam az arcomat a csapnál, majd Lout és Luxot figyelmen kívül hagyva átmentem Harry és Louis szobájába. Olyan régen beszélgettem már a fiukkal!

A kopogásom után Louis nyitott ajtót és egyből be is invitált a "kicsit" rumlis szobába.  Egy koszos zokni eldobása után leültem az ágy sarkára és néztem a két idiótát, akik extra gyorsan próbáltak meg rendet tenni, de ez természetesen nem sikerült. Naná, férfiak! Nevetve állítottam le őket és nyugtattam meg őket azzal, hogy engem nem zavar a kupi. Annyira.

Egy órára végre el tudtam felejteni Ír szőke hercegemet, és önfeledten tudtam nevetni a két bolond barátommal, akik tényleg mindent megtettek azért, hogy jól érezzem magamat. Minden jól ment, amíg össze nem futottam vele a folyosón. Egy pillanatra megállt a szívem, de egy képzeletbeli pofon után teljesen rendbe jöttem és felemelt fejjel mentem el mellette egészen addig, amíg a kezét meg nem éreztem a csuklómra fonódva. Hátranéztem és a tekintetem találkozott az övével. Levegőt is elfelejtettem venni abban a pillanatban.

-Lily, tudnod, kell, hogy én nem adom fel, mert szeretlek.- mondta, majd elengedte a kezemet és elindult a szobája felé. Tátott szájjal bámultam utána. Aztán adtam magamnak még egy pofont gondolatban, mire a légzésem nagyjából helyreállt. Ezt az érzést nem engedhetem meg magamnak!

Továbbmentem a saját szobámig, majd egy kopogás után benyitottam. Lou épp fürdette Luxot. Bementem a kicsi fürdőszobába, és mosolyogva figyeltem őket. Talán nekem is ilyen édes koslányom lesz, mint Luxi. Aranyos gondolataimból Lou zökkentett ki.

-Itt volt Niall és elvitte a bugyidat!- basszus. Lou hogy tudja ezt elmondani szemrebbenés nélkül?

-De...Ne már!- mondtam nyavajogva, majd megindultam az ajtó felé. Ha nem is szerzem vissza a bugyimat, akkor ellpok tőle egy pólót, aminek Niall illata lesz. Ez az!

Gyorsan szedtem a lábam Niall szobájáig. Amikor odaértem kopogás nélkül benyitottam. Egyből Niall megdöbbent fejével találtam szembe magamat. Nem foglalkoztam vele, csak körülnéztem. A bugyim ott volt mellette a fotelban. Jól tudtam mire játszik, de nem adtam meg neki azt az örömöt, hogy én is belemegyek a játékba. Egy gyors mozdulattal kinyitottam a szekrényét, majd kivettem a legfelső pólót, amin a CRAZY MOFOS felirat szerepelt. Mosolyogtam egyet magamban. Feltéptem az ajtót és visszamentem a két őrült nőszemélyhez. Feladat teljesítve!

Nyugodt szívvel aludhattam el a horkoló Lou mellet és most kivételesen az sem érdekelt, hogy még négy szobával arrébb is lehetett hallani a horkolását.

Reggel Gerry hangjára keltem. Elég sokáig nem esett le, hogy ő itt van, és nem otthon. Amikor észhez tértem felültem, üdvözöltem és udvariasan megkérdeztem mit keres itt.

-Miattad jöttem Amelia! A fiúk managere hívott fel és mondta el, hogy terhes lettél Nialltől. Azt hittem utálod azt a fiút...- gondolkodott el.

-Eleinte utáltam is, de aztán megszerettem. Nagyon megszerettem.- mondtam visszagondolva a nem is olyan rég törtnt dolgokra. Egy kicsit azért hiányzik.

-Ugye elmondtad neki?- kérdezte aggódóan.

-Persze.

-És ti most együtt vagytok?

-Nem, 1 hónapja szakítottam, de nem is jártunk úgy igazából, mert neki barátnője volt.

-És komolyan összefeküdt úgy veled?- válaszképpen csak bólintottam egyet- Ő is egy remek ember lehet..

-Gerry, nem ismered! Amúgy jó ember, csak már neki is elege volt Demiből.

-Demi Lovatoval járt?

-Igen, egészen tegnap reggelig..

-Nem bírom azt a csajt.

-Én se.- értettem egyet.

Még beszélgettünk egy darabig, majd Gerry elment a saját szobájába kipihenni az utat. Alig hiszem el, hogy csak miattam iderepült. Tényleg Ő a világ legjobb managere. Bementem a fürdőszobába és egy kellemes zuhanyzás után egy szál törölközőben megálltam Lou előtt, és reméltem, hogy veszi az adást. Szerencsére

kapcsolt és a kezembe nyomott egy nyári ruhát egy kis szandállal, meg még néhány kiegészítővel. Visszamentem és felvettem mindent. A tükörben nézegetve magam az elmémbe hasított a gondolat, miszerint már nem sokáig hordhatok ilyen szép ruhákat, mivel nemsokára már nekem is pocakom lesz úgy, mint a többi kismamának. Ez a gondolat egy kicsit elszomorított, de megpróbáltam nem foglalkozni vele. Amikor kimentem Louba ütköztem.

-Nagyon csini vagy! Ma szabadnap van, így elmegyünk megcsináltatni a körmödet, mert ahogyan kinéz, az valami katasztrófa. Félig leszedted a műkörmöt, félig nem. Szörnyű!

-Oké, anyu. Tudod, hogy utálok körmöt csináltatni!- durciztam be, mert tényleg semmi kedvem nem volt a fél napot elcseszni egy hülye műköröm miatt.

A belvárosba mentünk és ott megcsináltattuk a körmeimet. Annyira nem lettek rosszak, de ez annyira nem én vagyok! Ha tudtam volna, hogy a híresség ezzel jár, akkor tuti nem leszek az! Vagy lehet, hogy csak Lou imádja nézni a keserves arcomat, miközben csinálják, és csak ezért hordoz el. De ő azt tartja, hogy egy igényes nőnek legyenek rendben a körmei. Pff.

Mire visszaértünk a hotelbe már dél volt. Kinyitottam az ajtónkat, miközben azon gondolkodtam, hogy mit is egyek. Hirtelen megpillantottam az ágyamon egy McDonald's-os zacskót. Közelebb mentem és megláttam rajta egy cetlit, amin Niallös írással ez szerepelt:

"Remélem tudod, hogy miért pont Big Mac. És remélem emlékszel még arra a csodálatos éjszakára!"

Kinyitottam a zacskót és megpillantottam a hamburgereket, meg két csomag krumplit. Elmosolyodtam, amikor visszagondoltam arra a napra. Isteni volt, és szívesen megtenném még egyszer. Csak már nem vagyunk ugyanazok az emberek, akik akkor voltunk.

Felvettem a zacskót és átmentem Niallhöz. Kopogás nélkül nyitottam be nála. Tudom, hogy még haragudnom kellene rá a tegnapi miatt, de egyszerűen nem tudok. Azt a látszatot kell keltenem, mint akinek ő a legjobb barátja. Hisz' nem veszhetek össze a születendő gyermekem apjával!

Felemet szemöldökkel nézett rám, mire én kivettem az egyik Big Mac-et és odaadtam neki. Vigyorogva vette el, majd arrébb húzódott így helyet adva nekem a kanapén. Lehuppantam én is és elkezdtem enni a saját hambimat.

Szeretem amikor Niall ilyen figyelmes. És örülök, hogy azt a bizonyos éjszakát is a csodálatos szóval jellemezte. Talán nem is tudja milyen sokat jelent ez nekem.

-Lily, szerintem nekünk meg kellene beszélnünk egy- két dolgot..- egyből tudtam, hogy mire gondol.

-Figyelj Niall, még mindig úgy gondolom, hogy te igazándiból sose mondtad volna el Deminek, mivel túlságosan is szereted. Ha nem szerelemből, de barátként. Soha nem lett volna szíved összetörni az övét. Soha. Szeretném, ha barátok maradnánk, mivel közös gyerekünk lesz, de nem akarok többet.- magamban hozzátettem, hogy egyelőre.

-Lily, tudnod kell, hogy én harcolni fogok érted. Nekem te több vagy, mint barát...- nézett komolyan a szemembe.

15.- Értünk

Kitágult szemekkel nézett rám, miközben kiköpte a szájában lévő innivalót. Értetlen arckifejezését látva majdnem elnevettem magam, de aztán eszembe jutott, hogy miért is vág ilyen képet.

-Micsoda?- kérdezte dadogva.

-Terhes vagyok..TŐLED!- mondtam kihangsúlyozva azt, hogy tőle.

-De ööö...izéé..komoly?- nézett rám még mindig úgy, hogy azt hittem kiesnek a szemei.

-Igen, halálosan komoly. Voltam ma orvosnál, itt a papír.- nyújtottam át a kezemben szorongatott, már kicsit gyűrött és könnyektől eláztatott lapot. Gyorsan végigfutotta kék szemével a sorokat, majd lassan felnézett rám.

-Egy hónapos? Ó te jó ég! Robert mit szólt?- kérdezte.

-Egy hónapos, és Robert még nem tudja.. De ha te nem akarod, vagy valami...akkor elvetethetem..

-Mi? Nem, szó sem lehet róla! Én nem teszlek ki annak!- nézett rám ijedten.

-Lehet, hogy te nem, de Robert tuti azt akarja majd. De ő nem mondhatja meg nekem, hogy mit tegyek! Én meg akarom tartani a babát!- mondtam határozottan, de egy kicsit azért még én is félek az anya szereptől.

-Még szép!- mondta, majd megfogta a karomat, és lassan magához húzva megölelt. Esküszöm ez az ölelés most többet ért mindennél. Mert benne volt az, hogy ő itt van nekem azok után is, amiken keresztül mentünk, benne volt, hogy ő vigyáz rám és benne volt a legnagyobb szeretet is, amit valaha kaptam.

-Nincs kedved sétálni egyet?- mutogattam az ajtóra.

-De, van, csak előbb átöltözök..- én csak bólintottam, majd elhagytam a szobát azzal a tervvel, hogy én is átöltözök.

Beléptem a szobánkba, ahol még Louis és Lou mindig beszélgettek. Megfogtam egy könnyű

szabadidős cuccot, és bevágtattam a fürdőbe. Gyorsan magamra vettem, megfésülködtem (úgy-ahogy) és a sapim megigazítása után kiléptem a fürdőből. Kicsit lassú lehettem, mivel Niall már az ágyunkon ült. Kezdett egy kicsit kellemetlen lenni Lou égető nézése, ezért megfogtam Niall kezét, és kihúztam a szobából. Odakint fújtam egyet, majd elsétáltunk a lifthez, azzal lementünk, végül pedig ki a hotelből. Vettünk nekem egy kakaót útközben. Lassan esteledett, de mi még mindig sétáltunk. Egy kisebb dombra értünk fel, ahonnan nagyon jól lehetett látni a csillagokat. Lefeküdtünk a fűbe és csak bámultuk a gyönyörű eget. Rengeteg csillag volt. Azt az érzést keltették bennem, mintha mind értünk ragyognának. Mert lehet, hogy van még egy esélyünk...együtt.

Még sokáig ott feküdtünk, majd elindultunk vissza a hotelba. Az utcán sétáltunk egymás mellett, amikor Niall megfogta a kezem. Mindenem tiszta libabőr lett, de nem engedtem el, mert tetszett ez az érzés, amit ő váltott ki belőlem. Így sétáltunk egészen a hotelig. Megálltunk a hatalmas és modern épület előtt, majd egyszerre felnéztünk rá. Volt vagy 20 emeletes. Hirtelen megszédültem a látványtól (és a terhességtől) és majdnem elborultam.. De csak majdnem, mivel Niall hirtelen utánam kapott és a derekamat megfogva megtartott. Vörösödve felnéztem a szemeibe, csak én lehetek ennyire ügyetlen.

-Ne haragudj..- mondtam, miközben újra lehajtottam a fejemet.

-Miért? Mert önmagad vagy?- erre én csak felkuncogtam, és megtoltam a hatalmas üvegajtót, ami előtt álltunk. Niall keze ekkor már nem volt a derekamon, csak lomhán jött utánam.

Köszöntem a harmincas férfinak a pultnál és a lift felé kezdtem el sétálni. Niall megnyomta a gombot. A lift ajtaja 3 perc múlva hangtalanul kinyílt. Beszálltunk és megnyomtam a kilences gombot. Az ajtó bezárult és elindultunk. Nagyon idiótán éreztem magam, miközben csak úgy álltunk egymás mellett, mint a cövek. Pár pillanat múlva megéreztem Niall pillantását magamon.     Elfordítottam a fejemet, mire ő megint az arany színű liftajtót kezdte el nézni. Visszafordítottam a fejem én is, mire ő megint engem kezdett el figyelni. Kifújtam a tüdőmben lévő levegőt, majd megint ránéztem. Most nem fordította vissza a fejét, hanem farkasszemet kezdtünk nézni.
Hirtelen megfogta a vállamat és nekinyomott a falnak. A szívem majd' kiugrott a torkomon. Kezeivel a fejem mellett támaszkodott. A fejével elkezdett közeledni velem, mire az így is gyors szívverésem még gyorsabb lett. A szája éppen hogy megérintette az enyémet, amikor a lift csengője hirtelen megszólalt és kinyílt az ajtó. Niallel akkorát ugrottunk, hogy azt hittem szívinfarktust kaptunk. Lassan eltávolodtunk egymástól és túllépve a sokkon kiszálltunk a liftből.

Niall elkísért a szobámig, majd megállt velem szemben. Mind a ketten nagyon zavarban voltunk. Nem tudtam, hogy mit mondhatnék, de Niall se. Kezdtem úgy érezni, hogy nekem kellen megtörnöm a csendet, amikor is Niall megszólalt.

-Én..ööö...nagyon jól éreztem magam veled.. Szeretném, ha tudnád, hogy én a gyerekvállalásban melletted állok..- mondta, majd félénken egy puszit nyomott az arcom, megfordult és elsétált.

Kinyitottam az ajtót, és Louba ütköztem. Tudtam, hogy hallgatózik, de azért reméltem, hogy talán mégsem. A fejét vakargatva elsétált Luxhoz és úgy csinált, mintha semmi sem történt volna. Ennek egy kicsit örültem, mivel semmi kedvem nem volt vele kitárgyalni a "mégmindigérzekNiallirántvalamit" témát. Megfogtam a pizsamaként használt melltartómat és bugyimat, és kecsesen beosontam a fürdőbe. Majdnem elestem, mivel állt a víz. Gondolom előttem Lux pancsolt egyet.. Ez a feltételezésem be is igazolódott, amikor megláttam Luxi

játékait a fürdőkádban. Gumikacsa, víziló, kutya, virág és a 1D babák. Mindent kiszedtem, majd teletöltöttem a kádat vízzel és 1 óra után távoztam a helységből.

Amikor kiértem a következőt láttam: Lou és Lux valami "véletlen" folytán az egész ágyat elfoglalva hangosan horkoltak. Karba tett kézzel álltam felettük, majd meguntam és egy szál bugyiban elindultam a fiúk szobái felé.

Elsőnek bementem Louis és Harry szobájába, de ők valami filmet néztek és egy "Ez egy pasis este!!" felszólítással elküldtek. Aztán bekopogtam Liam és Zayn szobájába. Ők azzal az indokkal utasítottak el, hogy a barátnőikkel webkameráznak. Itt már kezdett gyanús lenni a dolog. Utolsó esélyként bekopogtam Niallhöz. Gondoltam, hogy ő is el fog küldeni, de akkor hol fogok aludni?

-Szia, mi járatban?- nyitotta ki az ajtót Niall egy boxerben.

-Lou és Lux elfoglalták az ágyunkat és nincs hol aludnom..- mondtam el sokadjára ugyanazt a sztorit.

-Alhatsz nálam.- tárta szélesebbre az ajtót. Felemeltem a szemöldökömet, majd betipegtem a tágas szobába. Végre leengedhettem a kezeimet a melleim elől, és nem kellett takargatnom magamat.

Leültem az ágy szélére és jobban körbenéztem a szobában. Egy kicsit kupi volt, de olyan Niallösen. A levegőben az ő illata terjengett. A tvben valami bugyuta mesefilm ment és volt egy csomó fagyi az asztalán. Kiskutyaszemekkel néztem rá, mire ő felsóhajtott és a kezembe nyomott egy kanalat.

-Eper vagy csoki?- nézett rám mosolyogva.

-Jöhet mindkettő!- kacsintottam rá.

-Tőled ezt a választ vártam..- mondta nevetve, majd leült mellém, és a mese nézése közben elkezdtük enni a hideg finomságot...

A refrén kb. az életem...:

Tudom, hogy késtem, és nagyon sajnálom! Remélem tetszett a rész, és megörvendeztettek néhány megjegyzéssel!!

xoxo

Sorry :/

Sziasztok!
Nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon sajnálom, hogy tízezer éve nem hoztam új részt.. Tudom, hogy hiányoljátok a bogot és nagyon jól esik, hogy visszajártok még így is! Elképesztően sok dolgom van, és azt sem tudom, hogy hol áll a fejem.. Itt a tipikus "évvégevanés4tantárgybólisjavítanomkell" pánik. Esküszöm, hogy megpróbálok nektek összehozni egy részt hétfőig, de nem biztos, hogy nagyon hosszú lesz.. Javítanom kell matekból, földrajzból, bioszból meg infóból.. Elegem van az iskolából és a tanulásból! Ha végre itt lesz a nyári szünet én komolyan mindennap fogok nektek részt hozni! Kérlek értsetek meg a helyzetemet.. Nagyon jól esne, ha jeleznétek nekem valamit komment formájában, hogy esetleg még mindig itt vagytok, vagy valami...
Lily xx

14.- Az nem lehet!

-Szerintem mindketten hülyék vagytok..- gondolkodott el Liam.

-Nagyon szeretnék vele lenni, de abban igaza van, hogy ezt nem csinálhatjuk így tovább. Nekem barátnőm van! Aki Demi Lovato, de ez nem is olyan fontos.- mondtam.

-Szakíts Demivel!- mondta lazán Liam.

-De akkor haragudni fog rám. És ha megtudja, hogy Lily miatt tettem, akkor nagyon nagy balhé lesz!- bámultam idegesen a földet.

-Valamit, valamiért.- mondta bölcsen, majd megveregette a vállamat, és elhagyta a szobámat.

1 hónappal később

*Amelia szemszöge*

Éppen Madridban vagyunk. Olyan beteg vagyok, mint még soha. A mai interjút még megpróbálom valahogy túlélni, de nem biztos, hogy sikerülni fog. És ha sikerülne, akkor kialudnám magam a hotelben. Nagy levegőt veszek, de nem tudom visszatartani a gyomrom tartalmát, ezért rohanok a wc felé. Lou siet velem és fogja a hajamat.

10 perccel később

Ha lehetséges kijött belőlem minden. Nagyon undin hangzik, de ez az igazság.

-Neked el kell menned egy orvoshoz!- mondta idegesen Lou.

-Nem kell, jól vagyok!- mondtam.

-Aha, csak Afrika egyhavi élelme tart most az óceán felé a lefolyóban..- mondta, majd

megpróbált rendbe hozni egy kis smink segítségével- Kikészítettem a ruhádat!- mutatott az ágy felé. Én csak bólintottam és a mackó felsőm lehámozása után belebújtam a kikészített cuccokba.

-Mi lesz, ha elhányom magam?-néztem fel félve Loura.

-Akkor kimentelek! Ne félj! Vissza kell tartanod!- nézett rám mosolyogva- Minden rendben lesz!

-Nem vagyok benne biztos..

-Ezt meg se hallottam! Kifelé!- intett az ajtó felé kíméletlenül. Megfogtam a kilincset és lenyomtam, majd kiléptem a szobából.

-Végre elkészültél!- nézett rám idegesen Robert. Ha megtudná, hogy az 1 óra, amíg vártak rám szinte végig azzal ment el, hogy a wc felett hajoltam. Küldtem felé egy gúnyos mosolyt, majd elindultam a lift felé. Mindenki jött utánam és beszálltunk.

Fontos tudni, hogy 1 hónap alatt teljesen eltávolodtunk egymástól Niallel. Nem szólok hozzá, és ő sem szól hozzám. Eszméletlenül hiányzik, de nem tehetem meg ezt senkivel. Nem nézhetem csak a saját érdekeimet! Távolról figyelem a kapcsolatát Demivel, ami már nem olyan, mint régen. Szerintem totál ellaposodott. De az ő dolguk. Állandó szobatársam Lou és Lux lett. El kell mondjam, hogy ők a legaranyosabbak, akikkel együtt lehet lakni. Imádom őket, de kikészít az, hogy este 9-től kuss van, mert Luxi alszik..

Az interjú után fáradtan rogytam le a szobánk egyetlen foteljébe. Bekapcsoltam a tv-t, miközben azt figyeltem, ahogy Lou megeteti a kislányát. Kicsivel később felálltam és besomfordáltam a fürdőbe. A tükörbe néztem, majd összeszorítottam a szememet. Meg kellett kérdeznem valamit  Lou-tól. Becsuktam a fürdőajtót, majd odasétáltam mellé.

-Lou, figyelj!- néztem rá zavarban.

-Igen?- nézett fel rám kíváncsian.

-Az normális, ha két hónapja nem jött meg?- kikerekedett szemekkel nézett rám, majd még a száját is eltátotta.

-Állandóan a wc felett könyökölsz és már 2 hónapja nem jött meg?- én csak bólogattam- Te terhes vagy!- egyből kidülledtek az én szemeim is.

-Az nem lehet! 18 vagyok!- néztem rá, már majdnem sírva.

-Holnap szabit kérünk és elmegyünk egy dokihoz!- mondta mindent tudóan, és elhagyta a szobát.

Az nem lehet! De akkor Niall az apja! Neeem!

Sírva aludtam el, majd reggel arra keltem, hogy valaki ordítozik.

-Amelia kelj fel! Van időpontom egy nagymenő orvoshoz, aki a város másik végében rendel! Jó lenne, ha megköszönnéd Robertnek, aki egyből ugrott, amint kimondtam a terhes szót.

-Ez remek, már a fél hotel tudja, hogy az vagyok! De ez még nem is biztos!- idegesen felültem, majd felöltöztem és kiálltam Lou elé:-Kész vagyok!

Rengeteget taxiztunk, mire elértünk a rendelőbe. Leültünk a váróteremben és vártunk, amíg nem szólítottak engem. Lou megszorította a kezem és elengedett. Az orvos nagyon kedves volt és egy rutinvizsgálat után a kezembe adta a papírjaimat. Teljesen belemerültem, amikor nekiütköztem valaminek, vagyis valakinek. Amikor felnéztem nem hittem a szememnek.

Őt láthatjátok a fejlécen is!

-Jason?-néztem az ezer éve nem látott bátyámra. Ő csak bólintott, majd az arcán átfutott a felismerés, és boldogan kiáltott.

-Amelia?- én csak mosolyogva bólintottam, majd megöleltem. Nagyon rég láttam utoljára, már vagy 3 éve..

-Mit keresel te itt?- néztem rá értetlenül, hogy vajon mit keres egy férfi egy nődokinál.

-Csak a barátnőmet hoztam vizsgálatra. Nemrég lettünk 4 hónaposak.- húzta maga mellé a barna hajú lányt, aki nagyon szép volt, és gömbölyödött már a hasa is- És te mit keresel itt?- nézett rám felvont szemöldökkel.

-Lehet, hogy terhes vagyok..- fogtam meg a homlokomat.

-Ki az a retardált állat?-nézett idegesen a szemembe.

-Akivel turnézok..- mondtam, majd nyeltem egy nagyot, mert Niall képe élesen belehasított az elmémbe.

-Remélem tudod, hogy mit csinálsz!- nézett rám komoly arccal, mire én bólintottam. Megöleltem és kiléptem a rendelőből. Megint elővettem a papírt és átolvastam a sorokat. A vége ez volt: "Amelia Lily Oliver 1 hónapos terhes".. Első reakcióm az volt, hogy nem kaptam levegőt, a második pedig az, hogy Lou vállán sírtam a kocsiban, hogy "én nem lehetek terhes, még csak 18 vagyok!!".

Amikor megérkeztünk a szállodához kiszálltunk a a kocsiból, és felmentünk a szobánkba. Még mindig az egereket itattam. Louis kopogott be, majd eltorzult arccal kérdezte, hogy mi a jó ég történt.

-Terhes vagyok..- mondtam olyan halkan, hogy azt hittem, meg se hallja, de ma a szerencse nem mellettem állt.

-Komolyan?- nézett rám kikerekedett szemekkel- Neked is lesz egy Luxod? Ááá, Istenem, ez tök jó!-mondta, miközben halálra ölelgetett.

-Louis, nem érted a lényeget, én még csak 18 vagyok!- mondtam visszafojtott hangon- És Niall is csak 19.

-Mi köze van Niallnek ehhez? Óóó...leesett! Ő az apja?- nem válaszoltam, csak bólintottam- El kell mondanod neki!- nézett rám komolyan, mire én bólintottam- De előbb. hoztam neked valamit! Már megint te vagy az újságban!-nyújtott felém egy tinimagazint kinyitva. Gyorsan átfutottam a sorokat, ez annyira nem volt rossz, mint az előző, de akkor is szálljanak le rólam!

-Most megyek és beszélek Niallel..- mondtam az ajtó felé mutogatva.

Kiléptem a szobából és átmentem a szálloda másik felébe, ahol a fiúkat szállásolták el. Bekopogtam az 543-as szobába, és vártam, hogy kinyitja-e valaki. Ez meg is történt 2 perccel később egy szőke, álmos buksi jelent meg előttem.

-Beszélnem kell veled..- szóltam hozzá hosszú idő után először.

-Gyere be.- tárta ki az ajtót előttem. Leültem az ágyra, ő pedig velem szembe a fotelba. Elővett egy dobozos kólát és beleivott, hát nem volt jó ötlet.

-Nem kertelek! Terhes vagyok!- mondtam ki egyszerűen...

13.- Van, aki boldog, van, aki szomorú

Louis kinyitotta a szobánk ajtaját, majd előreengedett engem és maga után becsapta. Szomorúan ültem le az ágyra.

-Ameliaaa, ne szomorkodj!- nyávogott Loui egy sort.

-De...ááá, nem bírom ki nélküle!- mondtam, majd a Louis által felkínált karokba vetettem magam, és kibuggyantak a könnyeim.

-Idehívjam?- kérdezte aranyosan, mire én bólogatni kezdtem, mint egy kisgyerek, akitől azt kérdezik, hogy kér-e cukorkát.

Louis elengedett engem, majd kilépett az ajtón. Nemsokára benyitott a kétségbeesett Niall.

-Mi történt?- kérdezte.

-Csak eltört egy kicsit a mécses.- mutogattam az ujjammal.

-De miért tört el?- nézett rám még mindig aggódó arccal.

-Ne kérdezősködj már annyit!- mondtam, majd hirtelen felindulásból megöleltem. Egyből megéreztem kezeit derekamon, amik megnyugtattak. A nyakába temettem arcom, majd ismét könnyezni kezdtem- Most őszintén, mi lesz velünk?- néztem fel rá.

-Jó lenne tudni. Ha szakítok Demivel, akkor nagyon nagy port fog kavarni a sajtóban.- mondta szomorúan, mire én bólogatni kezdtem.

-Lehet, hogy abba kéne ezt hagynunk..- mondtam, mire Niall arca teljesen elkomorodott.

-Nem hagyhatjuk!- mondta idegesen. Én csak elkezdtem ingatni a fejemet, majd kértem, hogy menjen ki. Niall megtette amit kértem, és kettesben hagyott Louisszal.

-Te hülye vagy? Az előbb még őt akarod, azután meg azt mondod, hogy véget kéne vetni annak, ami köztetek van..-nézett rám értetlenül, mire én megráztam a fejemet.

-Én csak azt szeretném, ha minden rendben lenne, és egyikünk se kerülne bajba. Nem szeretnék még egyszer az újságban lenni..- mondtam, majd elterültem az ágyon.

Fél óra múlva megjelent Lou, hogy telefonált Robert, mert indulnunk kell. Engedelmesen összekaptam magam, szinte meg sem lehetett mondani, hogy sírtam. Zsebre vágtam a telefonomat és kisiettem a szobából, le a lifttel, majd be a buszba, ahol elfoglaltam egy kisebb fotelt. Elővettem a telefonomat, majd úgy csináltam, mintha annyira lekötne, pedig nem így volt..

Sikítozó rajongók ezrével a stadion előtt. Nehezen de bejutottunk és mindenki bement a saját öltözőjébe. Most egyáltalán nem volt kedvem koncertezni, mert úgy éreztem, hogy bármelyik pillanatban elsírhatom magat.

Felvettem az első összeállításomat, majd kimentem az öltözőből és megkerestem a többieket.

Louis hangját már messziről hallottam, így nem volt nehéz odatalálni. Egy kicsit viszont megdöbbentem, amikor megláttam, hogy Louis egy barna hajú lányt ölel át.

Amint odaértem mindenki észhez tért, és bemutatkoztunk egymásnak.

-Szia, én Eleanor Calder vagyok. Louis barátnője.- tette hozzá határozottan, mire én elmosolyodtam.

-Én pedig Amelia Lily Oliver.- nyújtottam oda a kezemet, amit El -ha szabad így hívnom- egyből meg is ragadott.

Miután váltottunk pár szót végignéztem a többieken, de megakadt a szemem Niallön. Tiszta szomorú volt és egy pohár kakaó volt a kezében. Közelebb lépett hozzám, majd a kezembe nyomta a kedvenc italomat, és hátat fordított. Felvette a gitárját, meg a mikrofonját és elindult a színpad felé. Megittam a kakaót, majd a többiekkel mi is elindultunk, szépen felsorakoztunk. Kiléptünk a színpadra és a megszokott őrület várt ránk. Sok ezer sikítozó rajongó és még több, de én végig csak arra a bizonyos szőke fiúra figyeltem, aki egyszerűen elképesztő volt. A szeme meg... Na jó, nem ábrándozok!

A 2,5 órás koncert után mindenki átvette azt a ruhát amiben érkezett, majd felszálltunk a buszra. Lefeküdtem az egyik kanapéra és bedugtam a fülhallgatókat a fülembe. Ásítottam egyet, majd már csak arra emlékszem, hogy a többiek halk beszédét hallom.

Valaki lágyan megfogott és felemelt, majd pár perccel később letett az ágyamra és becsukta az ajtót. Ekkor már kinyitottam a szememet, és pont láttam egy picit a szőke hajkoronából. Lassan felkeltem, majd nyújtózkodtam egyet. Bementem a fürdőbe és végre megszabadultam a cipőmtől, ami már rendesen feltörte a lábamat. Vettem egy kellemes zuhanyt, majd felkaptam magamra néhány kellemes ruhadarabot.

Túl nagy volt a csend, és Louist sem találtm sehol, ezért kimentem a szobából és átmentem a mellettünk lévőbe. Ott volt mindenki. Egy nagy körben ültek és üvegeztek. Mindenki rám nézett, amikor beléptem a szobába. Hamar kapcsoltak és hívtak, hogy játszak én is. Egyből belementem. Leültem Zayn és Liam közé, majd megpörgettem a kólás üveget. Elnél állt meg, mire mindenki felnevetett. Én nem értettem, hogy miért, de aztán Louis elmesélte, hogy a múltkor nagyon megszivatta Harryt az ő barátnője.

-Felelsz vagy mersz?- kérdeztem a megszokott dolgot.

-Felelek.- mondta, mire mindenki "húú"-zni kezdett jelezvén, hogy nem ezt várták.

-Nos, féltél, amikor megláttad Louist először?- kérdeztem, mert erre nagyon kíváncsi voltam.

-Egy kicsikét, de nem volt annyira rossz. Az első találkozásunk akkor volt, amikor Harry vakrandit szervezett nekünk. Louis annyira zavarban volt, hogy magára borította az egész üveg ásványvizét. Már akkor tudtam, hogy ő kell nekem.- mondta vigyorogva, miközben megölelte barátját.

-Óóó, ez olyan cuki volt! Mennyünk tovább!- mondta Zayn, majd pörgetett. Éreztem, hogy én fogok sorra kerülni, de reménykedtem benne, hogy tévedek. Sajnos nem tévedtem. Az üveg szája az én lában felé mutatott.

-Felelsz vagy mersz?- kérdezte Louis.

-Nem vagyok félős, ezért merek!- mondtam büszkén, majd kihúztam magam.

-Úúú!- kiáltott fel mindenki. Hát jó.

-Csókot!- bökött Niall felé Eleanor. Niall hirtelen felkapta a fejét, mire El megismételte: -Csókot!

Akkora lendülettel állt fel, hogy azt hittük, beveri a fejét a plafonba. Hátat fordított, kisétált, és teljes erőből becsapta maga után az ajtót. Összerezzentem egy kicsit, de hamar kapcsoltam. Megfogtam a pulcsim, felvettem és utána indultam. Tudtam, hogy most nem engedne be engem, ezért elkértem Harry kulcsát. Mosolyogva nyújtotta át nekem. Én megköszöntem, majd gyors vágtába elindultam a szobájuk felé. Bedugtam a kulcsot a zárba, ami ki is nyitotta azt.Tehát jól gondoltam, hogy be fog zárkózni!

Az ágyán feküdt és telefonozott. Csak egy pillanatra nézett fel belőle, majd felvont szemöldökkel visszavezette tekintetét a készülékre. Úgy éreztem, hogy ez most egy olyan "hallgatlak" nézés, ezért belekezdtem a kicsit sem rövid mondandómba.

-Figyelj, nem tudom, hogy miért, de megtörténtek azok a dolgok. Talán csak túlzottan utáltuk egymást, vagy ilyesmi. Nem tudom, hogy neked milyen volt, de nekem nagyon jó! Ha lehetne én azt mondanám, hogy tekerjük vissza az időt és csináljuk meg még egyszer az összes hibánkat. Ezt sajnos nem lehet. Ha viszont neked és Deminek akarnék jót, akkor azt mondanám, hogy tekerjük vissza az időt, és ne csókolj meg. Azt hiszed, hogy csak neked nehéz ez az egész? Hát elmondanám, hogy nem! Nekem is ugyan olyan nehéz, mint neked. És azt kell, hogy mondjam, hogy ezt abba kell hagynunk, mert nem csalhatod meg a barátnődet! Szeretném, ha ezután se romlana el a kapcsolatunk, és barátok tudnánk maradni..- néztem fel rá félve. Kék szemei most szikrákat szórtak.

-Ne mondd, hogy nem jelentett neked semmit az az éjszaka!- nézett rám meggyötörten, mire én kimondtam életem legnagyobb hazugságát.

-Nekem nem jelentett semmit.- mondtam, és mivel már nem bírtam tovább nézni a szomorú arcát, elhagytam a szobát.

Nem szabad, hogy jelentsen bármit is. Egyszerűen nem tehetem meg ezt senkivel!

*Niall szemszöge*

Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy neki semmit sem jelentett az a bizonyos éjszaka. Amikor kimondta, láttam rajta, hogy nem gondolja komolyan, vagyis reméltem.

Nagyon ideges voltam, ezért átmentem a játszó emberekhez, és áthívtam Liamet, mert úgy éreztem most csak ő nyugtathat meg.

-Mi van haver?- kérdezte.

-Lily van, basszus!- mondtam idegesen...

12.- Kiss

Miközben a szöszi buksiját simogattam, ő még mindig magához szorított. Lassan megnyugodott, majd elengedett engem. Végre kaptam levegőt! Bement a fürdőbe, ahová én természetesen úgy követtem, mint egy pincsikutya. Levette a felsőjét, majd rám nézett, miközben elkezdte kigombolni a nadrágját. Hátat fordítottam neki, majd kiléptem a fürdőből és bezártam az ajtót. Lefeküdtem az ágyra, majd azon gondolkoztam ideje lenne enni valamit. Hívtam a szobapincért és rendeltem magamnak valami finomat, vagyis legalább a neve finomnak hangzott. Amikor megérkezett elvettem, kifizettem, majd leültem az ágyra és bekapcsoltam a tv-t. Lassan Niall is végzett a zuhanyzással és ő is evett. Még jó, hogy 2 személyre rendeltem! Mire végeztünk, már vagy 11 óra lehetett. Elterültem az ágyon, majd hamar el is nyomott az álom.

Másnap reggel

Kinyújtózkodtam, majd bementem a fürdőbe és elvégeztem reggeli teendőimet. Nem sokkal később Niall herceg is felkelt, és ő is megtette ugyan azokat a dolgokat, amiket én. Lementünk mind az ebédlőbe és ott reggeliztünk meg a többi kísérővel/csapattaggal.

-Délben indulunk tovább Bostonba! Addig élvezzétek ki New Yorkot! El vagytok engedve délig, de délre mindenki itt legyen!- mondta Robert.

-Rendben!- hangzott a válasz egyszerre az egész csorda szájából.

Miután végeztünk a kajával megbeszéltük a többiekkel, hogy elmegyünk egy sétára, aztán alszunk egyet az út előtt. Elindultunk hatan: Liam, Louis, Harry, Zayn, Niall és én. Bementünk egy fagyizóba, majd rendeltünk egy-egy kelyhet magunknak. Niall elment a mosdóba és amint felállt Harry átült a mellettem megüresedett székre. Kezdetét vette a flörtölés.

-Amelia, olyan gyönyörű vagy, mint a napsugár.- ennél eredetibbet?!

-Tudom, mondták már páran.- vetettem be az egoista, köcsög énemet, mert hogy nekem van olyanom is..

-Nem lenne kedved egy vacsihoz?- villantotta meg fogsorát.

-Ezt eltaláltad.

-Légyszíves!- mondta, majd elkezdett felém közeledni, és már majdnem megcsókolt, amikor valaki teljes erőből hátrarántotta. Ez a valaki Niall volt.

-Mit képzelsz magadról Styles?- mondta Harry pólóját fogva.

-Te mit képzelsz magadról Horan?- nézett rá mérgesen a göndör hajú.

-Nem hiszem, hogy szükséged lenne arra a csókra..- mondta, majd elengedte Harryt.

-De igenis, nekem szükségem van arra a csókra. Ki vagy te, hogy beleavatkozol az én és  Amelia életébe?- szegezte Niallnek a -jogos- kérdést.

-Lily egyik barátja vagyok és nem akarom, hogy hülyeséget csináljon.

-Eddig bezzeg nem voltatok ennyire jóban!

-Mi van, ha közelebb kerültünk egymáshoz néhány nap alatt?- erre Harry vágott egy hülye fejet, amit nem lehet leírni. Sértődött, értetlen és morcos volt egyben.

-Nyugi Harry, ha akarlak, majd megcsókollak én!- mondtam mosolyogva, majd kikanalaztam a maradék fagyit is a kehelyből, ami valljuk be nem volt jó ötlet, mivel lefagyott az egész szám.

Miután mindenki megette a saját adagját elindultunk vásárolni. Egy kicsit rázós volt 5 fiúval elmenni ruhákat venni, legközelebb majd Louval megyek..

Bementünk az első boltba. Kiválasztottam a nekem tetsző ruhákat, majd bementem a próbafülkébe és felvettem az első felsőt, amin egy "WE ARE YOUNG" felirat volt. 5 fiúból 3-nak tetszett, ezért ezt megvettem, a következő nadrágot elutasították, de nekem ez is tetszett, mire összevesztünk azon, hogy megvegyem-e. Nehéz menet volt, de vettem 3 felsőt, 1 cipőt és 2 nadrágot.

3 szatyorral a kezemben léptem ki a boltból, majd megtartottam az ajtót Liamnek, aki 4 szatyorral egyensúlyozott. A fiúk sokkal többet vásároltak, mint én. Harry 5 Converse cipőt vett magának csak azért, hogy minden hétköznap mást tudjon felvenni. Amikor megkérdeztem, hogy hétvégére miért nem vesz ilyen alapon, akkor azt felelte, hogy hétvégén mindig ki kell öltözniük valami eseményre és akkor csak nem vehet fel tornacipőt?. Hát jó. Nekem annyira nincsen ilyen nagy dilemmám, mivel Lou/vagy a stylist ad rám egy cipőt és kész. A ruhákkal is így vagyok, de egyszer vagyunk New York-ban, nem? Amúgy is kellet valami rongy, amit felveszek otthonra fetrengeni, meg ilyesmi.

Délre értünk a hotelbe, annak ellenére, hogy még aludni akartunk, sajnos nem sikerült. Összepakoltuk az össze cuccunkat, majd bepakoltunk a turnébuszba. 4 órát fogunk utazni, úgyhogy én elkényelmesedtem az egyik luxusfotelben, majd elkezdtem átlapozni egy bulvárlapot. 1 óra utazás után  a fiúk managere bejelentette, hogy alvás. Hülyén néztünk rá, de aztán elmagyarázta, hogy este koncertünk lesz. Hát jó. Mindenki felvett valami kényelmesebb ruhát, és elfoglaltunk egy-egy ágyat.

Niall bemászott a felettem lévő fülkébe, majd már épp húzta volna be a függönyt, amikor Louis elkiáltotta magát: "Fotózás!"

Előkapta az iPhone-ját és máris lőtte a képeket, majd tolta is fel twiterre a legjobbat, ami -természetesen- Niallről készült:

Én csak behúztam a függönyt és befordultam a fal felé. Bedugtam a fülembe a telefonom fülhallgatóját, majd halkan elindítottam egy számot.

Már lassan kezdtem elbóbiskolni, amikor megrezzent a kezemben a telefon, jelezvén, hogy sms-em jött. Kicsit se ijedtem meg, á dehogy! Megnyitottam, majd elmosolyodtam. ez állt benne:

"Gyere már fel egy kicsit, egyedül érzem magam! xoxo Niall"

Feltápászkodtam, és megpróbáltam úgy kimászni az "ágyamból", hogy ne keltsek fel senkit, és még a fejemet se verjem be. Nehezen, de sikerült. Elsuttogtam egy "Niall"-t, mire ő lassan elhúzta a függönyt.

-Mássz be! De óvatosan!- mondta, miközben ő kijött.

-Te mér' másztál ki?- néztem rá tök hülyén. Én úgy is be tudtam volna mászni, ha ő nem jön ki.

-Nem szeretek belül lenni..- mondta, majd a fenekemre csapott egyet, hogy menjek már, mert észre fognak venni minket.

A fenekemet simogatva nagy nehezen bemásztam, majd engem követve Niall is így tett és behúzta a függönyt.

-Basszus, alig férek el!- mondta Niall, mire én még jobban nekipréselődtem a falnak.

-Talán nem kéne annyit enned!- mondtam egy szemforgatás kíséretében.

-Ha-ha, ez jó volt. Mióta tartogatod?- nézett rám felvont szemöldökkel.

-Csak úgy jött.- mondtam, majd lehunytam a szememet- Jó éjt!

-Ho hó, nehogy elaludj már!- mondta tök idegesen- Én addig nem alszom, amíg nem kaptam egy jó éjt puszit..

-Fordítsd felém a fejedet!- kértem, és adtam neki egy csókot, mire ő közelebb vont magához és átölelte a derekamat.

-Köszönöm.- mosolyodott el.

-De most már alvás, mivel ma még koncertünk is lesz!- ha lehet még közelebb húzott magához, mire én fejemet a mellkasára hajtottam. Lassan mindkettőnket elnyomott az álom.

2 órával később

-Basszus, ezek mit csinálnak?- hallottam egy halk hangot, amire felkaptam a fejem. Ezzel csak egy baj volt, hogy jól be is vertem.

-Ti miért nem aludtok?- kérdeztem Louistól, Harrytől, Zayntől és Liamtől.

-Ne tereld a szót, mi ez?- emelte fel a hangját Harry.

-Hát én csak...csak...csak...ööööö...izééééé....Niall!- mondtam, majd rázogatni kezdtem az alvó fiút, aki úgy megdöbbent, hogy szinte kiugrott az ágyból a 4 fiú láttán.

-Niall, a többiek azt kérdezik, hogy miért aludtunk együtt..- mondtam totál zavarban. Gondolom a fejem versengett a paradicsom színével..

-Hát mert izééééé...- Niall értelmes válasza után Harry kezdett begurulni.

-Van valami köztetek? Vagy talán le is feküdtetek már? Ki tudja miket csináltak a hotelben?!?!- mi csak kínosan néztük a földet.

-TI LEFEKÜDTETEK?- esett le először Liamnek.

-Hát izééé..- motyogtam.

-Ide a pénzemet Zayn!- kiáltott fel Louis boldogan.

-Ez nem ér, hisz' olyan rosszban voltak, amikor elindultunk..- mondta Zayn, miközben a farzsebéből elővett 10 fontot és Louis kitartott kezébe nyomta.

-Ti fogadtatok abban, hogy le fogunk-e feküdni?- néztem rájuk tátott szájjal, mire mindketten elkezdte bólogatni. Ezek hülyék!

-Amelia, azt hittem alakul közöttünk valami..- mondta szomorúan Harry, mire én megöleltem.

-Én is, de a szőke srác már előbb felkeltette az érdeklődésemet.- vörösödtem el ha lehet még jobban.

-Óóó, de cuki.- mondta Robert, aki hirtelen tűnt fel- Niall és Amelia. Ti hülyék vagytok? Vagy befejezitek ezt, vagy nagyon titokban csináljátok! Niall, neked barátnőd van! Amíg nem szakítasz vele, nem csinálhatsz semmit Ameliával! És külön szobába kerültök! És nem érdekelnek a kifogások!- csitított el, mikor én pont szólni akartam.

Szomorúan ültem le az egyik fotelba, és túrtam fel a bőröndömet, valami ruha után kutatva, mivel fél óra múlva megérkezünk. Nagy nehezen kiválasztottam egy szettet, majd bele is bújtam.

A buszban csak kb. 4-szer estem el majdnem a túl nagy sarkú cipőm miatt. Még le sem szálltunk, de már fájt a lábam. Robert viszont azt mondta, hogy nem vehetem le, mivel a stadion és a hotel előtt is rengeteg ember lesz és ki kell néznem valahogy. Hát köszi.

A megérkezéskor mindenki az ablakhoz nyomult és úgy integettünk a várakozó rajongóknak. 4 óra múlva kezdődik a koncert, de már rengetegen itt voltak. Kitettük Robertet a stadionnál, akinek valami fontos elintéznivalója volt majd mi mentünk tovább a hotelbe, ahol 3 napig fogunk lakni.

Nem sokára megérkeztünk, majd mindenki leszállt a buszról és megrohamoztak minket a rajongók. Annyian voltak, hogy a biztonságiak alig bírtak bevezetni minket az épületbe. Nagy nehezen bejutottunk, majd be is zárták az ajtókat.

-Na, a szobaelosztás a következő.- olvasta fel Liam- Harry, Niall 312. szoba, Én és Zayn 313. szoba, végül Amelia, Louis 314. szoba. Hú, Robert nem viccelt, jó messze rakott titeket egymástól..- szomorodott el Liam, majd egy hátba veregetés után elindult kicuccolni.

A követező napok is jól fognak alakulni...:(

11.- Niall Horan és Amelia Lily?

Lassan felvettem magamra a kiszemelt ruhadarabokat és a hajamat is megigazítottam egy kicsit. Egy parányit kényelmetlenül éreztem magam ebben a gatyóban, de Lou szerint nagyon meleg lesz ma. A hajamat egy egyenletlen kontyba fogtam össze, majd belenéztem a tükörbe, ahol egyből Niall kék szemeivel találkoztam. Tartotta a szemkontaktust amíg mögém ért, majd lágy csókot nyomott a vállamra. Kirázott a hideg, mire ő jólesően elmosolyodott.

-Nem megyünk?- kérdeztem.

-De.- mondta, majd megfogta a derekamat és elkezdett az ajtó felé tolni. Most jó alaposan bezártuk azt, hogy ne érjen minket semmilyen meglepetés, ha hazaérünk. Kiléptem az ajtón és leráztam magamról Niall kezét, mire ő felmordult, de én nyomtam egy gyors puszit az ajkaira és máris elhallgatott. Hirtelen ugrottam el tőle, amikor hallottam, hogy nyílik az egyik ajtó. Louis lépett ki rajta mosolygósan és megölelt, amikor hozzánk ért. Mosolyogva viszonoztam az ölelést, majd elengedtem.

-Most hová megyünk?- kérdezte Niall.

-Egy interjúra.- mondta Louis.

-Ugye addig már nem kellesz átöltözni?

-Dehogynem! Mi szmokingot kapunk, te meg...öööö....valami szépet!

-Ez nem szép?- emeltem magasra a szemöldököm.

-De, nagyon csinos, csak valami elegáns ruhában kellesz lenned!- nézett rám szelíd mosollyal.

-Jól van, na! Nehogy elsírd már magad!- mondtam és egy kicsit meglöktem a vállát.

-Gyerünk emberek, indulás!- mondta Robert, aki épp az előbb rontott ki saját szobájából.

A csorda (Niall, Liam, Louis, Harry, Zayn, Lou, Lux, én és a testőrök) elindultunk a buszhoz, majd mindannyian felszálltunk. Nehezen, de elfértünk. Azt mondják sok jó ember kis helyen is elfér. Ez addig igaz is volt, amíg meg nem álltunk Miss. Lovato szállodája előtt és a kis....... a kisasszony fel nem szállt. Hirtelen nagyon kényelmetlenül éreztem magam és a gyomrom is felfordult. Alig vártam, hogy ahhoz a stúdióhoz érjünk, ahol felveszik a műsort. Amikor leparkoltunk és a talajra tettem a lábam majdnem azt csináltam, amit a filmekben, hogy letérdelek és megcsókolom a talajt. Mérlegeltem és inkább elvetettem az ötletet.

A stúdió nagy volt és könnyen el lehetett benne tévedni. Nem foglalkoztam semmivel, csak mentem és megkerestem az öltözőmet. Lou odaadta a ruhámat és nem szólt semmit sem (ha tudná, hogy azóta már Niallel is kavartam?!?!). Kifestett, majd felvettem a kikészített ruhadarabot. A hajamat csak hagytam, hadd omoljon a vállamra. Lou kiment a kis öltözőből én pedig magamat kezdtem nézegetni a tükörben. Félek, hogy ez a ruha nagyon bevállalósra sikeredett, és még valaki megharagszik rám, amiért csinosabb vagyok mint ő. Megrántottam a vállam és kiléptem az ajtón. Egyből Niallbe ütköztem, akinek az oldalán ott virított Demi drága. Lehajtottam a fejemet és csak a magassarkúmat néztem. Lassan elértük a színpadot, ami elég kicsi volt. Vettem egy nagy levegőt és megpróbáltam nem azzal foglalkozni, hogy Demi épp most smárolta le Niallt (elég durván).

-Nagyon szexi vagy ebben a ruhában.- suttogta egy kicsit rekedt hang a fülembe.

És most bárki elmondhat a világ legnagyobb kurvájának és annak szinonímáinak! Ugyanis megfordultam és lesmároltam az illetőt, mivel tudtam, hogy ki az és hogy mit akar. Harry egyből visszacsókolt, mire én csak hevesebben csókoltam. Lassan elváltak ajkaink és én egyből hátranéztem. Niall és Demi is felvont szemöldökkel nézett rám, mire én csak megrántottam a vállamat, majd elindultam, mert a műsorvezető minket szólított. Kecsesen leültem a fotelba, majd megvártam a fiúkat, amíg körém gyűlnek, ugyanis én ültem középen. Egyik oldalamra Harry, a másikra pedig Niall ült. Ettől jobbat nem is kívánhatnék..

-Nos, és mi a helyzet a magánéletetekkel?- kérdezte a műsorvezető.

Jól kezdődik! Csak lennénk már túl rajta!

2 órával később

Már otthoni ruhában hagytam el a stúdiót és szálltam be a buszba. Elfáradtam azzal, hogy minden kérdésen és válaszon mosolyogjak. Az interjú valami kínzás volt. Több mint 1 órán keresztül a magánéletemről faggattak. Azt hittem kiugrok az ablakon. De vége van és ha hazaértünk lazíthatok.

Én pattantam ki legelsőnek a buszból, majd beugrottam a liftbe és felmentem a szobánkig, ahol levetettem magam az ágyra és elkezdtem netezni. Hallottam, hogy kinyílik az ajtó, majd be is csukódik és besüppedt mellettem az ágy. Niall is megérkezett. Felnéztem a telefonomból és megláttam, ahogyan mellettem fekszik és Niallösen mosolyog.

-Ezt most megkaptam. De miért pont Harry?- most áldom az eget, hogy leesett neki.

-Mert neki szerintem bejövök.- mondtam, majd ledobtam magam mellé a telefont.

-Amúgy Lou keresett.- hajlandó velem beszélni?

-Oké, majd megkeresem. De mit is kaptál meg? Fejtsd ki!- ő csak elmosolyodott, majd magához húzott és jólesően megölelt.

-Demi smárolt le, nekem pedig muszáj volt viszonoznom, mert különben rájött volna, hogy valami nincs rendben. És te mit kerestél Harry szájában?- tolt el magától kérdő tekintettel.

-Tudod, az úgy volt, hogy Harry lenyelt egy cukorkát..- és elkezdtem bemesélni neki valamilyen hülyeséget.

-Aha, persze.- mondta, majd magához húzott és megcsókolt.

-Erre vártam egész délután.- suttogtam ajkaiba, majd hajoltam volna még egy csókért, de ő elhúzódott tőlem, és elfordította a fejét, mert valaki éppenséggel ránk nyitott. Az illető nem más volt, mint Lou.

-Tudtam! Tudtam, hogy van köztetek valami! Tudtaaam!- kezdett el táncolni a szoba közepén.

-Jól van, megyek és ezt megbeszélem ezzel az érett felnőtt nővel.- mondtam, majd nyomtam egy puszit az arcára és átrángattam Lou-t a saját szobájába.

-Hogy történt?- kérdezte, amikor már lenyugodott egy kicsit.

-Hát, a koncert éjszakáján...- kezdtem és elmondtam neki az egész szitut. Az elejétől a végéig minden kis részlettel együtt.

-Úr Isten! Gondolom Demetria még nem tudja?!?!- mondta vigyorogva.

-Nem bizony! És nem is szeretnénk ha megtudná, és a többiek se, úgyhogy lakat legyen a szádon!- mondtam, mire ő behúzta a képzeletbeli cipzárat a száján- Én most megyek!- mondtam, majd nyomtam egy puszit az ölemben ülő Lux fejére és letettem az ágyra.

-Sok sikert a titkolózáshoz!- mondta Lou, mire én bólintottam, majd kiléptem a szobából.

Mosolyogva léptem be a szobába, ahol Niall egyedül ült, majd felnézett rám és a kezembe nyomta a mai lapot, aminek a címlapján ez volt:

Tátott szájjal olvastam végig a sorokat. Nem hittem el, hogy egyszer sétáltunk együtt, de máris a pletykalapok címlapján virítunk. Ez szörnyű! És mi van, ha Demi meglátja? Istenem! Elegem van a paparazzikból!

-Ez borzalmas!- mondtam, majd levágódtam Niall mellé, aki az ölébe húzott és úgy szorított magához, mintha azon múlna az élete. Lágyan visszaöleltem, majd a haját kezdtem simogatni -ami már nem volt felzselézve. Szöszi tincsei selymesek voltak, amin csak mosolyogtam egyet. Ez a cikk rám is rossz fényt vet, de én az ilyenekkel nem foglalkozom. Nincsenek barátaim, akiknek elmondhatnám az igazságot, ezért csak Gerrynek szoktam mesélni, aki mindig szívesen meghallgat. A karácsonyomat is egyedül töltöttem, na meg a szilveszteremet. Nem akarom, hogy valaki csak azért haverkodjon velem, mert híres vagyok és gazdag. Még az X-faktor alatt ott volt nekem Ollie, de vele se volt olyan komoly a dolog. Magányos farkas voltam eddig, de most talán rám találnak a barátok, beleértve Niallt is...