14.- Az nem lehet!

-Szerintem mindketten hülyék vagytok..- gondolkodott el Liam.

-Nagyon szeretnék vele lenni, de abban igaza van, hogy ezt nem csinálhatjuk így tovább. Nekem barátnőm van! Aki Demi Lovato, de ez nem is olyan fontos.- mondtam.

-Szakíts Demivel!- mondta lazán Liam.

-De akkor haragudni fog rám. És ha megtudja, hogy Lily miatt tettem, akkor nagyon nagy balhé lesz!- bámultam idegesen a földet.

-Valamit, valamiért.- mondta bölcsen, majd megveregette a vállamat, és elhagyta a szobámat.

1 hónappal később

*Amelia szemszöge*

Éppen Madridban vagyunk. Olyan beteg vagyok, mint még soha. A mai interjút még megpróbálom valahogy túlélni, de nem biztos, hogy sikerülni fog. És ha sikerülne, akkor kialudnám magam a hotelben. Nagy levegőt veszek, de nem tudom visszatartani a gyomrom tartalmát, ezért rohanok a wc felé. Lou siet velem és fogja a hajamat.

10 perccel később

Ha lehetséges kijött belőlem minden. Nagyon undin hangzik, de ez az igazság.

-Neked el kell menned egy orvoshoz!- mondta idegesen Lou.

-Nem kell, jól vagyok!- mondtam.

-Aha, csak Afrika egyhavi élelme tart most az óceán felé a lefolyóban..- mondta, majd

megpróbált rendbe hozni egy kis smink segítségével- Kikészítettem a ruhádat!- mutatott az ágy felé. Én csak bólintottam és a mackó felsőm lehámozása után belebújtam a kikészített cuccokba.

-Mi lesz, ha elhányom magam?-néztem fel félve Loura.

-Akkor kimentelek! Ne félj! Vissza kell tartanod!- nézett rám mosolyogva- Minden rendben lesz!

-Nem vagyok benne biztos..

-Ezt meg se hallottam! Kifelé!- intett az ajtó felé kíméletlenül. Megfogtam a kilincset és lenyomtam, majd kiléptem a szobából.

-Végre elkészültél!- nézett rám idegesen Robert. Ha megtudná, hogy az 1 óra, amíg vártak rám szinte végig azzal ment el, hogy a wc felett hajoltam. Küldtem felé egy gúnyos mosolyt, majd elindultam a lift felé. Mindenki jött utánam és beszálltunk.

Fontos tudni, hogy 1 hónap alatt teljesen eltávolodtunk egymástól Niallel. Nem szólok hozzá, és ő sem szól hozzám. Eszméletlenül hiányzik, de nem tehetem meg ezt senkivel. Nem nézhetem csak a saját érdekeimet! Távolról figyelem a kapcsolatát Demivel, ami már nem olyan, mint régen. Szerintem totál ellaposodott. De az ő dolguk. Állandó szobatársam Lou és Lux lett. El kell mondjam, hogy ők a legaranyosabbak, akikkel együtt lehet lakni. Imádom őket, de kikészít az, hogy este 9-től kuss van, mert Luxi alszik..

Az interjú után fáradtan rogytam le a szobánk egyetlen foteljébe. Bekapcsoltam a tv-t, miközben azt figyeltem, ahogy Lou megeteti a kislányát. Kicsivel később felálltam és besomfordáltam a fürdőbe. A tükörbe néztem, majd összeszorítottam a szememet. Meg kellett kérdeznem valamit  Lou-tól. Becsuktam a fürdőajtót, majd odasétáltam mellé.

-Lou, figyelj!- néztem rá zavarban.

-Igen?- nézett fel rám kíváncsian.

-Az normális, ha két hónapja nem jött meg?- kikerekedett szemekkel nézett rám, majd még a száját is eltátotta.

-Állandóan a wc felett könyökölsz és már 2 hónapja nem jött meg?- én csak bólogattam- Te terhes vagy!- egyből kidülledtek az én szemeim is.

-Az nem lehet! 18 vagyok!- néztem rá, már majdnem sírva.

-Holnap szabit kérünk és elmegyünk egy dokihoz!- mondta mindent tudóan, és elhagyta a szobát.

Az nem lehet! De akkor Niall az apja! Neeem!

Sírva aludtam el, majd reggel arra keltem, hogy valaki ordítozik.

-Amelia kelj fel! Van időpontom egy nagymenő orvoshoz, aki a város másik végében rendel! Jó lenne, ha megköszönnéd Robertnek, aki egyből ugrott, amint kimondtam a terhes szót.

-Ez remek, már a fél hotel tudja, hogy az vagyok! De ez még nem is biztos!- idegesen felültem, majd felöltöztem és kiálltam Lou elé:-Kész vagyok!

Rengeteget taxiztunk, mire elértünk a rendelőbe. Leültünk a váróteremben és vártunk, amíg nem szólítottak engem. Lou megszorította a kezem és elengedett. Az orvos nagyon kedves volt és egy rutinvizsgálat után a kezembe adta a papírjaimat. Teljesen belemerültem, amikor nekiütköztem valaminek, vagyis valakinek. Amikor felnéztem nem hittem a szememnek.

Őt láthatjátok a fejlécen is!

-Jason?-néztem az ezer éve nem látott bátyámra. Ő csak bólintott, majd az arcán átfutott a felismerés, és boldogan kiáltott.

-Amelia?- én csak mosolyogva bólintottam, majd megöleltem. Nagyon rég láttam utoljára, már vagy 3 éve..

-Mit keresel te itt?- néztem rá értetlenül, hogy vajon mit keres egy férfi egy nődokinál.

-Csak a barátnőmet hoztam vizsgálatra. Nemrég lettünk 4 hónaposak.- húzta maga mellé a barna hajú lányt, aki nagyon szép volt, és gömbölyödött már a hasa is- És te mit keresel itt?- nézett rám felvont szemöldökkel.

-Lehet, hogy terhes vagyok..- fogtam meg a homlokomat.

-Ki az a retardált állat?-nézett idegesen a szemembe.

-Akivel turnézok..- mondtam, majd nyeltem egy nagyot, mert Niall képe élesen belehasított az elmémbe.

-Remélem tudod, hogy mit csinálsz!- nézett rám komoly arccal, mire én bólintottam. Megöleltem és kiléptem a rendelőből. Megint elővettem a papírt és átolvastam a sorokat. A vége ez volt: "Amelia Lily Oliver 1 hónapos terhes".. Első reakcióm az volt, hogy nem kaptam levegőt, a második pedig az, hogy Lou vállán sírtam a kocsiban, hogy "én nem lehetek terhes, még csak 18 vagyok!!".

Amikor megérkeztünk a szállodához kiszálltunk a a kocsiból, és felmentünk a szobánkba. Még mindig az egereket itattam. Louis kopogott be, majd eltorzult arccal kérdezte, hogy mi a jó ég történt.

-Terhes vagyok..- mondtam olyan halkan, hogy azt hittem, meg se hallja, de ma a szerencse nem mellettem állt.

-Komolyan?- nézett rám kikerekedett szemekkel- Neked is lesz egy Luxod? Ááá, Istenem, ez tök jó!-mondta, miközben halálra ölelgetett.

-Louis, nem érted a lényeget, én még csak 18 vagyok!- mondtam visszafojtott hangon- És Niall is csak 19.

-Mi köze van Niallnek ehhez? Óóó...leesett! Ő az apja?- nem válaszoltam, csak bólintottam- El kell mondanod neki!- nézett rám komolyan, mire én bólintottam- De előbb. hoztam neked valamit! Már megint te vagy az újságban!-nyújtott felém egy tinimagazint kinyitva. Gyorsan átfutottam a sorokat, ez annyira nem volt rossz, mint az előző, de akkor is szálljanak le rólam!

-Most megyek és beszélek Niallel..- mondtam az ajtó felé mutogatva.

Kiléptem a szobából és átmentem a szálloda másik felébe, ahol a fiúkat szállásolták el. Bekopogtam az 543-as szobába, és vártam, hogy kinyitja-e valaki. Ez meg is történt 2 perccel később egy szőke, álmos buksi jelent meg előttem.

-Beszélnem kell veled..- szóltam hozzá hosszú idő után először.

-Gyere be.- tárta ki az ajtót előttem. Leültem az ágyra, ő pedig velem szembe a fotelba. Elővett egy dobozos kólát és beleivott, hát nem volt jó ötlet.

-Nem kertelek! Terhes vagyok!- mondtam ki egyszerűen...

13.- Van, aki boldog, van, aki szomorú

Louis kinyitotta a szobánk ajtaját, majd előreengedett engem és maga után becsapta. Szomorúan ültem le az ágyra.

-Ameliaaa, ne szomorkodj!- nyávogott Loui egy sort.

-De...ááá, nem bírom ki nélküle!- mondtam, majd a Louis által felkínált karokba vetettem magam, és kibuggyantak a könnyeim.

-Idehívjam?- kérdezte aranyosan, mire én bólogatni kezdtem, mint egy kisgyerek, akitől azt kérdezik, hogy kér-e cukorkát.

Louis elengedett engem, majd kilépett az ajtón. Nemsokára benyitott a kétségbeesett Niall.

-Mi történt?- kérdezte.

-Csak eltört egy kicsit a mécses.- mutogattam az ujjammal.

-De miért tört el?- nézett rám még mindig aggódó arccal.

-Ne kérdezősködj már annyit!- mondtam, majd hirtelen felindulásból megöleltem. Egyből megéreztem kezeit derekamon, amik megnyugtattak. A nyakába temettem arcom, majd ismét könnyezni kezdtem- Most őszintén, mi lesz velünk?- néztem fel rá.

-Jó lenne tudni. Ha szakítok Demivel, akkor nagyon nagy port fog kavarni a sajtóban.- mondta szomorúan, mire én bólogatni kezdtem.

-Lehet, hogy abba kéne ezt hagynunk..- mondtam, mire Niall arca teljesen elkomorodott.

-Nem hagyhatjuk!- mondta idegesen. Én csak elkezdtem ingatni a fejemet, majd kértem, hogy menjen ki. Niall megtette amit kértem, és kettesben hagyott Louisszal.

-Te hülye vagy? Az előbb még őt akarod, azután meg azt mondod, hogy véget kéne vetni annak, ami köztetek van..-nézett rám értetlenül, mire én megráztam a fejemet.

-Én csak azt szeretném, ha minden rendben lenne, és egyikünk se kerülne bajba. Nem szeretnék még egyszer az újságban lenni..- mondtam, majd elterültem az ágyon.

Fél óra múlva megjelent Lou, hogy telefonált Robert, mert indulnunk kell. Engedelmesen összekaptam magam, szinte meg sem lehetett mondani, hogy sírtam. Zsebre vágtam a telefonomat és kisiettem a szobából, le a lifttel, majd be a buszba, ahol elfoglaltam egy kisebb fotelt. Elővettem a telefonomat, majd úgy csináltam, mintha annyira lekötne, pedig nem így volt..

Sikítozó rajongók ezrével a stadion előtt. Nehezen de bejutottunk és mindenki bement a saját öltözőjébe. Most egyáltalán nem volt kedvem koncertezni, mert úgy éreztem, hogy bármelyik pillanatban elsírhatom magat.

Felvettem az első összeállításomat, majd kimentem az öltözőből és megkerestem a többieket.

Louis hangját már messziről hallottam, így nem volt nehéz odatalálni. Egy kicsit viszont megdöbbentem, amikor megláttam, hogy Louis egy barna hajú lányt ölel át.

Amint odaértem mindenki észhez tért, és bemutatkoztunk egymásnak.

-Szia, én Eleanor Calder vagyok. Louis barátnője.- tette hozzá határozottan, mire én elmosolyodtam.

-Én pedig Amelia Lily Oliver.- nyújtottam oda a kezemet, amit El -ha szabad így hívnom- egyből meg is ragadott.

Miután váltottunk pár szót végignéztem a többieken, de megakadt a szemem Niallön. Tiszta szomorú volt és egy pohár kakaó volt a kezében. Közelebb lépett hozzám, majd a kezembe nyomta a kedvenc italomat, és hátat fordított. Felvette a gitárját, meg a mikrofonját és elindult a színpad felé. Megittam a kakaót, majd a többiekkel mi is elindultunk, szépen felsorakoztunk. Kiléptünk a színpadra és a megszokott őrület várt ránk. Sok ezer sikítozó rajongó és még több, de én végig csak arra a bizonyos szőke fiúra figyeltem, aki egyszerűen elképesztő volt. A szeme meg... Na jó, nem ábrándozok!

A 2,5 órás koncert után mindenki átvette azt a ruhát amiben érkezett, majd felszálltunk a buszra. Lefeküdtem az egyik kanapéra és bedugtam a fülhallgatókat a fülembe. Ásítottam egyet, majd már csak arra emlékszem, hogy a többiek halk beszédét hallom.

Valaki lágyan megfogott és felemelt, majd pár perccel később letett az ágyamra és becsukta az ajtót. Ekkor már kinyitottam a szememet, és pont láttam egy picit a szőke hajkoronából. Lassan felkeltem, majd nyújtózkodtam egyet. Bementem a fürdőbe és végre megszabadultam a cipőmtől, ami már rendesen feltörte a lábamat. Vettem egy kellemes zuhanyt, majd felkaptam magamra néhány kellemes ruhadarabot.

Túl nagy volt a csend, és Louist sem találtm sehol, ezért kimentem a szobából és átmentem a mellettünk lévőbe. Ott volt mindenki. Egy nagy körben ültek és üvegeztek. Mindenki rám nézett, amikor beléptem a szobába. Hamar kapcsoltak és hívtak, hogy játszak én is. Egyből belementem. Leültem Zayn és Liam közé, majd megpörgettem a kólás üveget. Elnél állt meg, mire mindenki felnevetett. Én nem értettem, hogy miért, de aztán Louis elmesélte, hogy a múltkor nagyon megszivatta Harryt az ő barátnője.

-Felelsz vagy mersz?- kérdeztem a megszokott dolgot.

-Felelek.- mondta, mire mindenki "húú"-zni kezdett jelezvén, hogy nem ezt várták.

-Nos, féltél, amikor megláttad Louist először?- kérdeztem, mert erre nagyon kíváncsi voltam.

-Egy kicsikét, de nem volt annyira rossz. Az első találkozásunk akkor volt, amikor Harry vakrandit szervezett nekünk. Louis annyira zavarban volt, hogy magára borította az egész üveg ásványvizét. Már akkor tudtam, hogy ő kell nekem.- mondta vigyorogva, miközben megölelte barátját.

-Óóó, ez olyan cuki volt! Mennyünk tovább!- mondta Zayn, majd pörgetett. Éreztem, hogy én fogok sorra kerülni, de reménykedtem benne, hogy tévedek. Sajnos nem tévedtem. Az üveg szája az én lában felé mutatott.

-Felelsz vagy mersz?- kérdezte Louis.

-Nem vagyok félős, ezért merek!- mondtam büszkén, majd kihúztam magam.

-Úúú!- kiáltott fel mindenki. Hát jó.

-Csókot!- bökött Niall felé Eleanor. Niall hirtelen felkapta a fejét, mire El megismételte: -Csókot!

Akkora lendülettel állt fel, hogy azt hittük, beveri a fejét a plafonba. Hátat fordított, kisétált, és teljes erőből becsapta maga után az ajtót. Összerezzentem egy kicsit, de hamar kapcsoltam. Megfogtam a pulcsim, felvettem és utána indultam. Tudtam, hogy most nem engedne be engem, ezért elkértem Harry kulcsát. Mosolyogva nyújtotta át nekem. Én megköszöntem, majd gyors vágtába elindultam a szobájuk felé. Bedugtam a kulcsot a zárba, ami ki is nyitotta azt.Tehát jól gondoltam, hogy be fog zárkózni!

Az ágyán feküdt és telefonozott. Csak egy pillanatra nézett fel belőle, majd felvont szemöldökkel visszavezette tekintetét a készülékre. Úgy éreztem, hogy ez most egy olyan "hallgatlak" nézés, ezért belekezdtem a kicsit sem rövid mondandómba.

-Figyelj, nem tudom, hogy miért, de megtörténtek azok a dolgok. Talán csak túlzottan utáltuk egymást, vagy ilyesmi. Nem tudom, hogy neked milyen volt, de nekem nagyon jó! Ha lehetne én azt mondanám, hogy tekerjük vissza az időt és csináljuk meg még egyszer az összes hibánkat. Ezt sajnos nem lehet. Ha viszont neked és Deminek akarnék jót, akkor azt mondanám, hogy tekerjük vissza az időt, és ne csókolj meg. Azt hiszed, hogy csak neked nehéz ez az egész? Hát elmondanám, hogy nem! Nekem is ugyan olyan nehéz, mint neked. És azt kell, hogy mondjam, hogy ezt abba kell hagynunk, mert nem csalhatod meg a barátnődet! Szeretném, ha ezután se romlana el a kapcsolatunk, és barátok tudnánk maradni..- néztem fel rá félve. Kék szemei most szikrákat szórtak.

-Ne mondd, hogy nem jelentett neked semmit az az éjszaka!- nézett rám meggyötörten, mire én kimondtam életem legnagyobb hazugságát.

-Nekem nem jelentett semmit.- mondtam, és mivel már nem bírtam tovább nézni a szomorú arcát, elhagytam a szobát.

Nem szabad, hogy jelentsen bármit is. Egyszerűen nem tehetem meg ezt senkivel!

*Niall szemszöge*

Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy neki semmit sem jelentett az a bizonyos éjszaka. Amikor kimondta, láttam rajta, hogy nem gondolja komolyan, vagyis reméltem.

Nagyon ideges voltam, ezért átmentem a játszó emberekhez, és áthívtam Liamet, mert úgy éreztem most csak ő nyugtathat meg.

-Mi van haver?- kérdezte.

-Lily van, basszus!- mondtam idegesen...

12.- Kiss

Miközben a szöszi buksiját simogattam, ő még mindig magához szorított. Lassan megnyugodott, majd elengedett engem. Végre kaptam levegőt! Bement a fürdőbe, ahová én természetesen úgy követtem, mint egy pincsikutya. Levette a felsőjét, majd rám nézett, miközben elkezdte kigombolni a nadrágját. Hátat fordítottam neki, majd kiléptem a fürdőből és bezártam az ajtót. Lefeküdtem az ágyra, majd azon gondolkoztam ideje lenne enni valamit. Hívtam a szobapincért és rendeltem magamnak valami finomat, vagyis legalább a neve finomnak hangzott. Amikor megérkezett elvettem, kifizettem, majd leültem az ágyra és bekapcsoltam a tv-t. Lassan Niall is végzett a zuhanyzással és ő is evett. Még jó, hogy 2 személyre rendeltem! Mire végeztünk, már vagy 11 óra lehetett. Elterültem az ágyon, majd hamar el is nyomott az álom.

Másnap reggel

Kinyújtózkodtam, majd bementem a fürdőbe és elvégeztem reggeli teendőimet. Nem sokkal később Niall herceg is felkelt, és ő is megtette ugyan azokat a dolgokat, amiket én. Lementünk mind az ebédlőbe és ott reggeliztünk meg a többi kísérővel/csapattaggal.

-Délben indulunk tovább Bostonba! Addig élvezzétek ki New Yorkot! El vagytok engedve délig, de délre mindenki itt legyen!- mondta Robert.

-Rendben!- hangzott a válasz egyszerre az egész csorda szájából.

Miután végeztünk a kajával megbeszéltük a többiekkel, hogy elmegyünk egy sétára, aztán alszunk egyet az út előtt. Elindultunk hatan: Liam, Louis, Harry, Zayn, Niall és én. Bementünk egy fagyizóba, majd rendeltünk egy-egy kelyhet magunknak. Niall elment a mosdóba és amint felállt Harry átült a mellettem megüresedett székre. Kezdetét vette a flörtölés.

-Amelia, olyan gyönyörű vagy, mint a napsugár.- ennél eredetibbet?!

-Tudom, mondták már páran.- vetettem be az egoista, köcsög énemet, mert hogy nekem van olyanom is..

-Nem lenne kedved egy vacsihoz?- villantotta meg fogsorát.

-Ezt eltaláltad.

-Légyszíves!- mondta, majd elkezdett felém közeledni, és már majdnem megcsókolt, amikor valaki teljes erőből hátrarántotta. Ez a valaki Niall volt.

-Mit képzelsz magadról Styles?- mondta Harry pólóját fogva.

-Te mit képzelsz magadról Horan?- nézett rá mérgesen a göndör hajú.

-Nem hiszem, hogy szükséged lenne arra a csókra..- mondta, majd elengedte Harryt.

-De igenis, nekem szükségem van arra a csókra. Ki vagy te, hogy beleavatkozol az én és  Amelia életébe?- szegezte Niallnek a -jogos- kérdést.

-Lily egyik barátja vagyok és nem akarom, hogy hülyeséget csináljon.

-Eddig bezzeg nem voltatok ennyire jóban!

-Mi van, ha közelebb kerültünk egymáshoz néhány nap alatt?- erre Harry vágott egy hülye fejet, amit nem lehet leírni. Sértődött, értetlen és morcos volt egyben.

-Nyugi Harry, ha akarlak, majd megcsókollak én!- mondtam mosolyogva, majd kikanalaztam a maradék fagyit is a kehelyből, ami valljuk be nem volt jó ötlet, mivel lefagyott az egész szám.

Miután mindenki megette a saját adagját elindultunk vásárolni. Egy kicsit rázós volt 5 fiúval elmenni ruhákat venni, legközelebb majd Louval megyek..

Bementünk az első boltba. Kiválasztottam a nekem tetsző ruhákat, majd bementem a próbafülkébe és felvettem az első felsőt, amin egy "WE ARE YOUNG" felirat volt. 5 fiúból 3-nak tetszett, ezért ezt megvettem, a következő nadrágot elutasították, de nekem ez is tetszett, mire összevesztünk azon, hogy megvegyem-e. Nehéz menet volt, de vettem 3 felsőt, 1 cipőt és 2 nadrágot.

3 szatyorral a kezemben léptem ki a boltból, majd megtartottam az ajtót Liamnek, aki 4 szatyorral egyensúlyozott. A fiúk sokkal többet vásároltak, mint én. Harry 5 Converse cipőt vett magának csak azért, hogy minden hétköznap mást tudjon felvenni. Amikor megkérdeztem, hogy hétvégére miért nem vesz ilyen alapon, akkor azt felelte, hogy hétvégén mindig ki kell öltözniük valami eseményre és akkor csak nem vehet fel tornacipőt?. Hát jó. Nekem annyira nincsen ilyen nagy dilemmám, mivel Lou/vagy a stylist ad rám egy cipőt és kész. A ruhákkal is így vagyok, de egyszer vagyunk New York-ban, nem? Amúgy is kellet valami rongy, amit felveszek otthonra fetrengeni, meg ilyesmi.

Délre értünk a hotelbe, annak ellenére, hogy még aludni akartunk, sajnos nem sikerült. Összepakoltuk az össze cuccunkat, majd bepakoltunk a turnébuszba. 4 órát fogunk utazni, úgyhogy én elkényelmesedtem az egyik luxusfotelben, majd elkezdtem átlapozni egy bulvárlapot. 1 óra utazás után  a fiúk managere bejelentette, hogy alvás. Hülyén néztünk rá, de aztán elmagyarázta, hogy este koncertünk lesz. Hát jó. Mindenki felvett valami kényelmesebb ruhát, és elfoglaltunk egy-egy ágyat.

Niall bemászott a felettem lévő fülkébe, majd már épp húzta volna be a függönyt, amikor Louis elkiáltotta magát: "Fotózás!"

Előkapta az iPhone-ját és máris lőtte a képeket, majd tolta is fel twiterre a legjobbat, ami -természetesen- Niallről készült:

Én csak behúztam a függönyt és befordultam a fal felé. Bedugtam a fülembe a telefonom fülhallgatóját, majd halkan elindítottam egy számot.

Már lassan kezdtem elbóbiskolni, amikor megrezzent a kezemben a telefon, jelezvén, hogy sms-em jött. Kicsit se ijedtem meg, á dehogy! Megnyitottam, majd elmosolyodtam. ez állt benne:

"Gyere már fel egy kicsit, egyedül érzem magam! xoxo Niall"

Feltápászkodtam, és megpróbáltam úgy kimászni az "ágyamból", hogy ne keltsek fel senkit, és még a fejemet se verjem be. Nehezen, de sikerült. Elsuttogtam egy "Niall"-t, mire ő lassan elhúzta a függönyt.

-Mássz be! De óvatosan!- mondta, miközben ő kijött.

-Te mér' másztál ki?- néztem rá tök hülyén. Én úgy is be tudtam volna mászni, ha ő nem jön ki.

-Nem szeretek belül lenni..- mondta, majd a fenekemre csapott egyet, hogy menjek már, mert észre fognak venni minket.

A fenekemet simogatva nagy nehezen bemásztam, majd engem követve Niall is így tett és behúzta a függönyt.

-Basszus, alig férek el!- mondta Niall, mire én még jobban nekipréselődtem a falnak.

-Talán nem kéne annyit enned!- mondtam egy szemforgatás kíséretében.

-Ha-ha, ez jó volt. Mióta tartogatod?- nézett rám felvont szemöldökkel.

-Csak úgy jött.- mondtam, majd lehunytam a szememet- Jó éjt!

-Ho hó, nehogy elaludj már!- mondta tök idegesen- Én addig nem alszom, amíg nem kaptam egy jó éjt puszit..

-Fordítsd felém a fejedet!- kértem, és adtam neki egy csókot, mire ő közelebb vont magához és átölelte a derekamat.

-Köszönöm.- mosolyodott el.

-De most már alvás, mivel ma még koncertünk is lesz!- ha lehet még közelebb húzott magához, mire én fejemet a mellkasára hajtottam. Lassan mindkettőnket elnyomott az álom.

2 órával később

-Basszus, ezek mit csinálnak?- hallottam egy halk hangot, amire felkaptam a fejem. Ezzel csak egy baj volt, hogy jól be is vertem.

-Ti miért nem aludtok?- kérdeztem Louistól, Harrytől, Zayntől és Liamtől.

-Ne tereld a szót, mi ez?- emelte fel a hangját Harry.

-Hát én csak...csak...csak...ööööö...izééééé....Niall!- mondtam, majd rázogatni kezdtem az alvó fiút, aki úgy megdöbbent, hogy szinte kiugrott az ágyból a 4 fiú láttán.

-Niall, a többiek azt kérdezik, hogy miért aludtunk együtt..- mondtam totál zavarban. Gondolom a fejem versengett a paradicsom színével..

-Hát mert izééééé...- Niall értelmes válasza után Harry kezdett begurulni.

-Van valami köztetek? Vagy talán le is feküdtetek már? Ki tudja miket csináltak a hotelben?!?!- mi csak kínosan néztük a földet.

-TI LEFEKÜDTETEK?- esett le először Liamnek.

-Hát izééé..- motyogtam.

-Ide a pénzemet Zayn!- kiáltott fel Louis boldogan.

-Ez nem ér, hisz' olyan rosszban voltak, amikor elindultunk..- mondta Zayn, miközben a farzsebéből elővett 10 fontot és Louis kitartott kezébe nyomta.

-Ti fogadtatok abban, hogy le fogunk-e feküdni?- néztem rájuk tátott szájjal, mire mindketten elkezdte bólogatni. Ezek hülyék!

-Amelia, azt hittem alakul közöttünk valami..- mondta szomorúan Harry, mire én megöleltem.

-Én is, de a szőke srác már előbb felkeltette az érdeklődésemet.- vörösödtem el ha lehet még jobban.

-Óóó, de cuki.- mondta Robert, aki hirtelen tűnt fel- Niall és Amelia. Ti hülyék vagytok? Vagy befejezitek ezt, vagy nagyon titokban csináljátok! Niall, neked barátnőd van! Amíg nem szakítasz vele, nem csinálhatsz semmit Ameliával! És külön szobába kerültök! És nem érdekelnek a kifogások!- csitított el, mikor én pont szólni akartam.

Szomorúan ültem le az egyik fotelba, és túrtam fel a bőröndömet, valami ruha után kutatva, mivel fél óra múlva megérkezünk. Nagy nehezen kiválasztottam egy szettet, majd bele is bújtam.

A buszban csak kb. 4-szer estem el majdnem a túl nagy sarkú cipőm miatt. Még le sem szálltunk, de már fájt a lábam. Robert viszont azt mondta, hogy nem vehetem le, mivel a stadion és a hotel előtt is rengeteg ember lesz és ki kell néznem valahogy. Hát köszi.

A megérkezéskor mindenki az ablakhoz nyomult és úgy integettünk a várakozó rajongóknak. 4 óra múlva kezdődik a koncert, de már rengetegen itt voltak. Kitettük Robertet a stadionnál, akinek valami fontos elintéznivalója volt majd mi mentünk tovább a hotelbe, ahol 3 napig fogunk lakni.

Nem sokára megérkeztünk, majd mindenki leszállt a buszról és megrohamoztak minket a rajongók. Annyian voltak, hogy a biztonságiak alig bírtak bevezetni minket az épületbe. Nagy nehezen bejutottunk, majd be is zárták az ajtókat.

-Na, a szobaelosztás a következő.- olvasta fel Liam- Harry, Niall 312. szoba, Én és Zayn 313. szoba, végül Amelia, Louis 314. szoba. Hú, Robert nem viccelt, jó messze rakott titeket egymástól..- szomorodott el Liam, majd egy hátba veregetés után elindult kicuccolni.

A követező napok is jól fognak alakulni...:(