4.- 2013

-Te engem ne szólíts Lilynek! Nem engedtem meg, és valószínüleg nem is fogom!- mondtam neki, és nagyon nagy önuralom kellett, hogy visszafogjam magamat.

-Na, mit szeretnél? Netán verekedni?- röhögött fel.

Biztosan nem tudja, hogy miért őrzöm annyira ezt a nevemet. Az édesanyám szólított mindig így, de ő sajnos már nincs közöttünk. Néhány éve -pontosan 4- halt meg rákban. Életem legnehezebb időszaka volt és erről szinte senkinek sem beszéltem.

-Nem szeretnék verekedni, csak fogd be végre a szádat és maradj csöndben.- mondtam, majd kinyitottam az ajtót.

-Te bizonyára nem hallottad még azt, hogy Niallt előbb hallod, mint, hogy meglátnád.- beszélt magáról E/3-ban.

-Hagyd már abba az egózást.- mondtam, miközben levágódtam a kanapéra.- Kértek valamit inni vagy esetleg enni?- indultam ki a konyha felé. Amikor elhaladtam Niall mellett, ő kikapta a kezemből a Nando's-os zacskót, majd kibontotta.- Hey, az nem a tied!- kiáltottam fel, majd kikaptam a kezéből.

-Ne legyél önző! Ez a kedvenc kajám!- mondta kiskutyaszemekkel.

-Képzeld el nekem is! És én fogom megenni!- mondtam majd kimentem a konyhába, és leraktam a pultra a vásárolt ételt. Megfordultam és beleütköztem valamibe, vagyis valakibe. Niall állt előttem. Megfogtam és eltoltam magam elől, majd kilökdöstem a konyhából. Nem tudom miért nem érti meg, hogy az az én kajám.

-Amelia, beszélnünk kell!- szólalt meg Harry. Én csak bólintottam, majd leültem a fotelembe.- Nos, ha minden igaz, neked pénteken lesz egy megbeszélésed a Sony-val.- megint bólintottam- Ők megkértek engem, vagyis minket, hogy mondjuk el neked néhány dolgot, amiről majd akkor fogtok beszélni.

-Na, és mik ezek a dolgok?- néztem rá kérdőn.

-Mi, vagyis a 1D 2013 tavaszán túrnéra megyünk. És a vezetőség újításképpen azt találta ki, hogy gyere te is velünk. Ez pontosabban azt jelenti, hogy együtt koncerteznénk majd egy fél évig az egész világon.- mosolygott rám. Én elfelejtettem levegőt venni. Micsoda? Jézusom!

-H-o-gy... é-é-én ve-le-tek?- kérdeztem szakadozottan.

-Igen.- nevetett fel Harry az arcomat látván.

-Úr Isten! És tényleg bejárnánk az egész világot?- Harry csak bólogatott, majd újra megszólalt.

-És ugye Niall is a 1D-ben énekel. Ha jössz, vele leszel összezárva fél évig! Azért jött ő is, hogy megbeszéljétek ezt az állandó konfliktus. Niall?- nézett fel Harry, Niallt keresve. Én felálltam és kimentem a konyhába. Ott megláttam Niallt, amit éppen az én kajámat rágja.

-Niall, az az én kajám volt! Most megöllek!- mondtam, majd elindultam felé, és épp lendítettem a kezemet, amikor valaki lefogta azt hátulról.

-Na, pont ezt kéne megbeszélnetek!- förmedt ránk Harry- A nappaliba! Azonnal!- utasított minket, majd szépen kiterelt bennünket a konyhából. Kimentünk a nappaliba és leültünk. Harry, mint valami pszihológus belekezdett- Mi a gondotok egymással?

-Nekem csak annyi, hogy él.- nézegettem a körmeimet.

-De vicces vagy!- hördült fel Niall.

-Tudom, már mondták páran.

-De egy egoista vagy!- állapította meg.

-Te beszélsz?- néztem rá olyan "ezttesegondolodkomolyan" fejjel.

-ELÉG!- üvöltötte el magát Harry- Szeretnétek turnézni?- mi mind a ketten bólintottunk- Akkor hagyjátok ezt abba, vagy ne nyilvánosan csináljátok!

-Jó.- vágtuk rá egyszerre.

-Amúgy megjegyezném, ti nagyon összeilletek.- gondolkodott el. Majdnem fejen suhintottam, de Niall megelőzött.

-Harry, miköztünk- mutogatott rám- levegőn és 3 méter távolságon kívül soha semmi sem lesz.- mondta a szőke.

-De kis vicces vagy.- böktem oldalba- Ééés témaváltás. Ti jöttök pénteken a megbeszélésre?

-Igen, megyünk. De most nekünk haza kellene mennünk, mert holnap stúdió!- kiáltott fel Harry, majd kivonszolta magával Niallt az ajtón.

-Sziasztok.- suttogtam magam elé, de ők már nem hallották meg.

Felpattantam, ,majd felmentem az emeletre és bekapcsoltam a gépemet. Beléptem a közösségi portálokra és szétnéztem. Nem történt semmi említésre méltó sem, ezért egyből ki is jelentkeztem. Felkeltem az ágyamból és elindultam a fürdő felé. Kivételesen most teleengedtem a kádamat vízzel és abban pancsikoltam 2 órát. Mire kikászálódtam a bőröm teljesen elázott. Magamra kaptam a törölközőmet és kimentem a szobámba. Ott felvettem a pizsimet, majd bebújtam az ágyamba. Nagyon furcsát álmodtam.

Felkeltem reggel és magam mellé pillantottam, majd megláttam egy szőke fejet mellettem. Benéztem a takaróm alá és NEM volt rajtam ruha. Felsikítottam, mire a mellettem lévő felébredt és megfordult. Már majdnem megláttam az arcát, amikor felébredtem.

Hirtelen magam mellé pillantottam és megnyugodtam, hogy igenis én tényleg egyedül aludtam és nem volt mellettem senki. Gyorsan felkeltem majd elmentem zuhanyozni.

Péntek, a megbeszélés napja

Gyorsan magamra rángattam a ruháimat, majd megpróbáltam kezdeni valamit a kezelhetetlen hajammal. Épp hogy hozzáérintettem a fésűmet, már el is akadt benne. Nagy nehezen sikerült kirángatnom a fésűt a hajamból, majd indultam le inni egy kakaót. Ekkor megcsörrent a telefonom. Gyorsan kikaptam a táskámból, majd a fülemhez emeltem.

-Haló?- szóltam bele kicsit idegesen. Még csak most kezdődött el a nap, de már rohanok ahhoz a hülye Sony-hoz.

-Szia Amelia. még van 1 óra a megbeszélésig. Remélem, hogy már úton vagy!- szólt bele apáskodóan Gerry.

-Nem Gerry, még nem vagyok úton. Most fogok kakaót inni.- mondtam, miközben a konyha felé tartottam.

-Ne igyál, mert én már vettem neked. És igen, mielőtt megkérdeznéd, extra csokisat, mert tudom, hogy az a kedvenced.- mondta unottan.

-Nyami.- csillant fel a szemem, miközben arra a finom italra gondoltam- Máris indulok!- vettem ki a kocsikulcsot a tartójából.

Beültem a kocsimba, majd célba vettem a Sony épületét. Nem sokkal később meg is érkeztem, majd miután elvettem a nekem járó kakaót Gerrytől elindultunk abba a terembe, ahol a megbeszélést tartották. Bekopogtunk, majd beléptünk. Mindenkinek köszöntem, majd megpillantottam a fiúkat, amint a terem másik felében egy nagy plazma tv előtt játszanak. Odasétáltam hozzájuk, majd megköszörültem a torkomat.

-Sziasztok fiúk!- intettem nekik egyet, mire mindenki odajött és megölelt, kivéve Niallt, mert ő csak intett egyet. Fura volt, hogy összenyomorgattak. Lehet, hogy azt hitték, hogy szeretet hiányos vagyok. Hát nem, nem vagyok az. Nemsokára megérkezett az igazgató, mire mi leültünk az asztalhoz.Kezdetét vette az egész jövő évem betáblázása. Februárban indul az egész és júliusban lesz vége. Abban a 6 hónapban annyit fogok énekelni, mint még soha életemben. A 1D-nek könnyebb lesz, mert nekik ez már a 2. túrnéjuk. Ők tapasztaltabbak, mint én.

-És hová utazunk először?- tettem fel a kezemet úgy, mint a suliban.

-Először irány Amerika, pontosabban New York, Boston, Detroit, Chicago, St. Louis, Miami és Washington.- mondta Mr. Benett, az igazgató.

-Jack, és Los Angeles-be miért nem megyünk?- kérdezte Louis. Jack? Ő tegezi a főnökét? Baszki. Én meg jelentkezek, mint egy pisis.

-Jack, te is jössz velünk?- kérdezte Niall.

-Állj fiúk. Nem megyünk Los Angeles-be és én sajnos nem megyek veletek.- mondta, majd beszélgettünk tovább. Keménynek ígérkezik a 2013-as évem...