8.- A koncert

Kiss You (OMG!)

-Mit csináltok? Indulnunk kell!- rontott be a szobába Robert, és a tv elé állt. Mindenki felmordult és elkezdtünk integetni neki, hogy menjen arrébb.

-Még csak 5 óra van.- motyogtam miközben a Térképet néztem a tv-ben.

-Csak? Még be kell énekelnetek, fel kell öltöznötök és ki kell fésülni a hajadat! Ms. Csak!- idegesedett be, mire én megfordultam és durcis képpel megöleltem Harryt, aki egyből viszonozta is.

-Miért bántod szegény lányt?- nézett csúnyán Harry Robertre- Nem tehet arról, hogy ilyen a haja.

-Azért néha fodrászhoz is mehetne.- pusmogta az orra alatt Demi, de nagy balszerencséjére ÉN meghallottam.

-Képzeld, járok fodrászhoz!- néztem rá gúnyosan- Ajánlanám neked a hajfestést, mert azok az ősz hajszálak sem lesznek már újra barnák!- csóváltam a fejem sajnálkozóan.

-Nincs is ősz hajam!- visított fel, mire mindenkiből kitört a röhögés.

-Ide látom, édes!- mosolyodtam el, majd megint megöleltem Hazzát, aki megint viszonozta.

-Gyerünk, mindenki menjen a buszhoz!- mondta Robert, majd nyitva hagyva az ajtót elment.

Mindenki nyögve felállt, és miután összeszedtük a koncerthez kellendő cuccokat (azt viszont nem értem, hogy Louis minek hozott egy műanyag galambot) elindultunk a turnébusszal az aréna felé. Amikor leparkoltunk a hátsó bejáratnál még nem is sejtettem, hogy mekkora lesz az a bizonyos aréna.

Bementünk a színfalak mögé és ránkszerelték a fülest. Mikrofont nyomtak a kezünk be és kezdetét vette a próba. Minden dalt elénekeltünk vagy 3-szor, majd lementünk a színpadról és miután levették rólunk a fülest mentünk az öltözőink felé. Engem már várt Lou és azt mondta, hogy zuhanyozzak le addig, amíg ő kiadja a fiúknak a ruháikat. Én meg is tettem a kérését, majd miután kiléptem a kis fürdőből Louval találtam szembe magamat. Leültetett egy székbe, és nekilátott a sminkemnek, ami nem is kicsit ragyogott. Miközben a szememet festette, megkérdeztem, hogy mennyi az idő, mire ő csak azt felelte, hogy hogy fél óra múlva kezdődik a koncert, úgyhogy sietnünk kell. Miután kész lettem a kezembe nyomta a ruhámat, majd kiviharzott az öltözőből. Felvettem a ruhát, majd a kiegészítőket is.

Nem vagyok pesszimista, de ilyen magas sarkakkal és ilyen remegő lábakkal tuti, hogy elfogok esni. És majd mindenki rajtam fog nevetni.

A tükörben még vetettem magamra egy utolsó pillantást, majd kinyitottam az ajtót és kiléptem rajta. Elindultam a színpad mögé, ahol már vártak rám a fiúk. Lou még az utolsó "ecsetvonásokat" igazította rajtuk, majd eltűnt egy függöny mögött. Harry mellé álltam és a fülébe súgtam, hogy nagyon félek.

-Nyugi, semmi baj nem lesz! Ha el szeretnél esni, én megtartalak!- nézett rám biztatóan, mire én idegesen felnevettem. Ő nem mondott semmit, csak magához húzott és megcsókolt. Meglepődtem, de visszacsókoltam. Néhány perc után eltávolodtunk egymástól, majd még egy puszit nyomott az ajkamra. Miután megfordultam 5 kérdő szempárral találtam szembe magamat. Én mindenkinek csak egy pillantást vetettem az arcára, amik ezeket tükrözték:

Louis meglepődött
Zayn meglepődött
Liam meglepődött
Demi gúnyos
Niall fura (?)

Nem foglalkoztam senkivel, csak megigazítottam a ruhámat és a fülesemet, mert azt mondták, hogy 1 perc van hátra a kezdésig. A kezembe nyomták a mikrofont és a színpad felé kezdtek irányítani. Előttem Harry és Louis ment, utánunk meg a többiek. Még életemben nem dobogott a szívem ennyire. Az események annyira gyorsan történtek..

Elindult a zene és mi kiléptünk a színpadra. 1000 vaku villant abban a pillanatban. Liam elkezdte a Live While We're Young-ot és akkor az összes lány felsikított. A refrénnél már én is énekeltem és valami eszméletlenül jó volt. Azt éreztem, hogy egész életemben erre vártam és most itt állok egy óriási színpadon rengeteg ember előtt. A pillanatnak éltem.

A második szám a Summer Love volt, amit én nagyon szerettem. Azt követte a C'mon C'mon és a Heart Attack. Ezután mi lesiettünk a színpadról, miközben a nézőknek kivetítettek egy kisfilmet, amit már régen leforgattak rólunk. Lou a kezembe nyomta a ruhámat. Sajnos ilyenkor nincs idő külön elvonulni, hanem mindenkinek egymás előtt kell összekapkodni magát. Gyorsan levettem a cipőmet és a ruhámat, majd felvettem az újat. Megigazítottam, majd a cipőbe is bele dugtam a lábamat. A fiúk után siettem, majd 2 másodperc múlva már megint ott álltam kint a rivaldafényben. Elindult a Change My Mind, amire persze mindenki lenyugodott és érzelmesen énekeltük ezt a gyönyörű számot. Magamban számolgattam kicsit, majd rájöttem, hogy nemsokára szólóznom kell. A szívem a torkomban dobogott és azt hittem, hogy el fogok ájulni. Még volt egy kis időm, mert ezután a Rock Me indult el- ami személyes kedvencként- adott egy kis erőt. Ez a szám sem tarthatott örökké, így egy kicsivel több, mint 3 perc után szembe néztem a félelmemmel. Amint meghallottam az első dallamot egyből eltűnt minden idegességem és csak átéltem a dalt. A refrénnél a fiúk velem üvöltötték, hogy You Bring Me A Joy. A világ legfelemelőbb érzése volt.

Ezek után jött még a Last First Kiss és a Little Things, majd mindannyian leültünk egy- egy székre. Zayn kezdett el beszélni:

-Milyen a buli New York?
-*Sikítás.
-Fel vagytok pörögve?- csatlakozott Liam.
-*Sikítás.
-Hallgassuk meg a fiúktól a Torn-t.- mosolyodtam el, majd hátradőltem a székemen és a fiúkat figyeltem, miközben a kezembe vettem a gitáromat, úgy ahogyan Niall tette. Mindketten elkezdtük a számot, majd végig is játszottuk.
-És most Lily fog nektek énekelni, reméljük nem rontja el!- mosolyodott el Niall, mire én fejbe csaptam. Könnyű dolgom volt, mert megint mellettem ült. Valahogy mindig kifogom..

Mindketten elkezdtünk gitározni, majd én abbahagytam és elkezdtem énekelni a Girl On Fire-t, amit a közönség tátott szájjal nézett végig. Kieresztettem a hangomat, és ahogy csak tudtam átéltem a dalt, ami valljuk be, nem volt nehéz. Miután végeztem óriási tapsvihar "keletkezett". Én csak a könnyeimet törölgettem, amik rakoncátlanul csorogtak le az arcomon. Harry fél karral átölelt, majd megszólalt.

-Amelia egy kicsit elérzékenyült.- mondta mosolyogva. Én csak feltettem a kezemet, hogy jól vagyok, majd miután megtöröltem a szememet folytattuk a koncertet, még hozzá a Hey Soul Sister-t énekeltük, miközben Niall gitározott. Ez is nagyon jól ment, amihez még hozzá kell szoknom.

Miután befejeztük a közönség azt kezdte skandálni, hogy Give Me Love. Erre én meglepődtem, de a fiúk csak odafordultak hozzám és azt mondták, hogy el kéne énekelni azt is. Én csak bólintottam, hogy jó, meg hogy ismerem a dalszöveget, de arra nem gondoltam, hogy arra gondolnak, hogy egyedül énekeljem.

-Skacok, az jó lesz, ha Ameia énekli el nektek?- kérdezte Harry.
-*Sikítás.

Én csak vettem egy nagy levegőt, majd visszaültem a székekre, a srácokkal együtt. Niall elkezdte játszani, én pedig nem sokkal később elkezdtem énekelni. Ez a szám mindig furcsa érzéseket vált ki belőlem és ez most sem maradt el. Niallre pillantottam, majd Harryre, végül pedig a közönségre. A refrént mindenki, de tényleg MINDENKI velem énekelte. Az egész arénát megtöltötte a hangom és a többiek hangja. És egyszer csak véget ért a szám. Mindenki elhallgatott egy pillanatra, majd az egész aréna tapsolni kezdett. Abba a pillanatban nagyon boldog voltam. Miután magamhoz tértem elénekeltük még a Back For You-t.

Ezután befutottunk és szokáshoz híven ruhát váltottunk. Nekem egy kicsit tovább tartott, mert a hajam beleakadt a ruhám cipzárjába és csak Harry tudta kiszedni. Miután meg volt a manőver teljes erővel mentünk vissza a színpadra. A Kiss You-t kezdtük el énekelni, amire természetesen ment a hülyülés. Mindenki ugrált futkározott és fetrengett. Én volt amikor elröhögtem magamat éneklés közben, de ott, abban a pillanatban nem számított. Ezután az I Would-ra zúztunk egy nagyot, majd végül a jól ismert What Makes You Beautiful-ra tomboltuk ki magunkat. Ezután jött a feketeleves. A saját számom a Shout Up. Kb. ugyan úgy viselkedtem, mint amikor a You Bring Me A Joy-t kellett énekelnem. Mivel imádom ezt a dalt és azt, hogy ennyire pörgős, nagyon jól ment. SAJNOS hamar túl lettem rajta, aztán már az Up All Night-ra tomboltunk, ami részemről azt jelentette, hogy ugrálok a tűsarkúba, mint egy hülye. Aztán egy kicsit lelassítottunk a They Don't Know Abaut Us- al a szünet előtt.

Gyorsan magamra rángattam az utolsó szettemet. Talán ez tetszett a legjobban az összes közül.. A cipőben már alig tudtam menni, mert annyira fájt a lábam. Kivonszoltam magam a színpadig, természetesen Harry segítségével.

Ott már az adrenalin miatt rendesen volt erőm, tehát ugyan úgy folytattam a koncertet. A She's Not Afraid-ot félig ugrálva énekeltük végig, ami nagyon jó lehetett, mivel a közönség sikított. Aztán a One Ting-el a folytattuk, ami -szerintem- örök kedvenc. Ezt az Over Again követte, amire mi egy kicsit lelassultunk. Majd jött a Nobody Compares és az Irresistible. Ekkor eszembe jutott az a pillanata, amikor megláttam, amint Niall Deminek énekli és gitározza ezt. Hirtelen elakadt a hangom, majd lesiettem a színpadról. Harry és a többiek mind utánam, még NIALL is! Leültem egy hangfalra és csak sírtam, reméltem, hogy nem lát meg senki. Ekkor meghallottam, amint a tömeg azt kiabálja, hogy: AMELIA! AMELIA! A sírás még jobban előtört belőlem.

Niall volt az első, aki megtalált. Nem szólt semmit, csak leült mellém, az ölébe húzott és megölelt. Kicsit furcsa érzéssel öleltem vissza, de azért jól esett, hogy nem csak egy ilyen kötekedős oldala van. Éppen a pólóját markolászva sírtam, amikor megjelent Liam.

-Amelia, nincs semmi baj! Szedd össze magad és gyere vissza a színpadra. A többiek és a közönség várnak!- mondta, majd megsimogatta a karomat és otthagyott. Én csak felnéztem Niall vakítóan kék szemébe és engedtem neki, hogy talpra állítson. Gyorsan megkerestem Lout, aki hamar rendbe rakta a sminkemet, majd visszamentem a fiúkhoz.

-Sajnálom skacok! Én sem kőből vagyok!- mondtam a mikrofonba.
-*Sikítás.

Ekkor elindult az utolsó dal, méghozzá a Still The One...