16.- Csodálatos

Egyre kisebbeket pislogtam, és egyszer csak elaludtam Niall vállán, aki mozdulatlanul ült mellettem, nehogy felkeltsen. Talán a világ legjobb érzése volt az, hogy érezhettem az illatát, miközben elmerülök az álmok világában.

Másnap reggel arra keltem, hogy valaki eszeveszettül üvölt. Amint kinyitottam a szemem arcot is kapcsoltam ahhoz a bizonyos női hanghoz. Demi üvöltött totál vörös fejjel. Átfutott a reggeli kómás agyamon a felismerés, miszerint Niall barátnője van itt. Egyből kipattantam az ágyból és próbáltam ellökni a felém közeledő lányt. Meg akart ütni! Szerintem pont akkor kellett volna elmondani neki, hogy van köztünk valami, de a -számomra- legrosszabb dolog történt.

-Demi, nem volt hol aludnia és hozzám kopogott be utolsó lehetőségként. Nincs köztünk semmi. Nem volt, és nem is lesz!- felemeltem a szemöldökömet, majd nagyra nyújtott léptekkel elhagytam a szobát és becsaptam magam után az ajtót.

A folyosón utat engedtem a kitörni készülő sírásomnak, és szaladva megettem az utat a rendes szobámig. Benyitottam, majd berohantam a fürdőbe és bezárkóztam Lou úgy is zaklatni fog, de nem érdekel. Leültem a  zuhanyzó mellé és fuldokolva kezdtem sírni. Túl sok volt nekem ez az egész. Ha Niall igazán szeretne, akkor már régen elmondta volna Deminek, hogy mit érez irántam, ha egyáltalán érez valamit.

-Amelia, mi történt?- hallatszott be Lou ideges hangja- Én megverem!- mondta, és már csak az ajtócsapódást hallottam. Nem engedhetem, hogy nekiugorjon Niallnek!

Gyorsan felpattantam és utána indultam. Mire odaértem már hangos üvöltözés hallatszott ki a Horan-rezidenciáról. Pont akkor nyitottam be, amikor Lou mindent elrontott.

-...És tudod mit Demi? Niall és Amelia már régen lefeküdtek! És azt is elárulom, hogy Ameli terhes lett Nialltől.- mindenkinek látnia kellett volna Demi arcát. Először meg sem bírt szólalni, majd csalódottan fordult Niall felé.

-Ne keress soha többet!- mondta, majd elviharzott jól becsapva maga után az ajtót.

-Ez szép volt Lou! Köszönjük!- nézett Niall a barátnőm felé, mire én elé léptem és szépen megmondtam, amit már régen akartam.

-Niall, ha most Lou nem mondja el, akkor Demi sose tudta volna meg, és maradt volna ez a szuper háromszög. Sose mondtad volna el neki, ismerlek! De a háromszög miatt nem kell aggódni senkinek se többet! Én is kiszállok belőle, véglegesen. Keress magadnak egy olyan lányt, vagy akár kettőt, akik el bírnak viselni, mert én tovább nem tűröm ezt!- egyszerűen kimondtam, majd szépen komótosan visszasomfordáltam a szobánkba. Elegem van ebből!

Bementem a fürdőbe és egy kellemes arcmosás után megkértem Lout, hogy rakjon rám valami sminket, ami eltakarja a sírás jeleit. Ő készségesen megtette azt, majd adott egy ruhát azzal a kísérettel, hogy indulunk a stadionba, mert ma este koncertünk lesz, és egész nap gyakorolni fogunk. A táskámba betettem a legfontosabb dolgaimat, majd elindultam le a hotel elé, mivel már csak rám vártak a többiek.

Beszálltunk a már otthonossá vált buszba, és a stadion felé vettük az irányt. Egész délelőtt és délután próbáltunk. Jött énektanár, koreográfus, de a fiúk hangulatát nem lehetett elrontani. Csak én és Niall ültünk szótlanul addig, amíg mindenki majd' meg fulladt a nevetéstől. Lou és Lux is próbált belém lelket önteni, de a mai napon valahogy senkinek sem sikerült. Mindenki bevonult a saját öltözőjébe és elkezdett készülődni a show-ra. Leültem a tükör elé, és engedtem Lounak, hogy megcsinálja a hajamat. Felvettem a ruhámat, majd a cipőmbe is beledugtam a lábamat. Kiléptem az öltözőből és a színpad mögé sétáltam a hosszú fehér folyosón. Louis és Harry egy kanapén ültek és konzultáltak valamiről, amikor odaértem abbahagyták és mindketten felém mosolyogtak. Fura. Elvettem a felém nyújtott mikrofont, és engedtem, hogy rám "szereljék" a fülesemet. Megdörzsöltem az arcomat, majd mosolyt formáltam az arcomra és a többiekkel együtt elindultam a színpad felé. Integettem egyet, majd elindult az első dal.

A koncert számomra valami kínszenvedés volt. Szörnyű! Nézni Niallt, ahogy tökéletesen kiénekli a hangokat szívfájdító volt. És a legrosszabb az volt, hogy a Little Things alatt könnyes volt a szeme.. MIATTAD!- üvöltött rám tudatalattim.

Kibontottam egy üveg Coca Colat és szomorúan levágódtam az öltözőmben lévő mini-kanapéra. Kifújtam a tüdőmben tartott levegőt, majd felálltam és elmentem átöltözni.

Már melegítőben léptem ki az öltözőmből. A laza pólóm félig lelógott a vállamról. Egész jó

cuccokat kaptunk az új szponzorunktól, a Nike-tól. Mindig szerettem lazán öltözködni, akár híres voltam, akár nem. A kényelmesség volt a fő szempontom.

Bemásztam a buszba és levágódtam az egyik kis fotelba. Felhúztam magamhoz a térdeimet és átöleltem őket. Amikor Niall is feljött a buszra előkaptam a telefonomat a fülhallgatómmal együtt és elkezdtem zenét hallgatni, csakhogy ne kelljen rá se néznem. Tudom, hogy gyerekes vagyok, de igazából soha nem akartam felnőni. Örök gyerek vagyok/voltam.

Én rohantam be elsőnek a szállodába, és amint felértem ki is dobtam a taccsot a wc-be. Istenem, mikor lesz ennek vége? Megmostam az arcomat a csapnál, majd Lout és Luxot figyelmen kívül hagyva átmentem Harry és Louis szobájába. Olyan régen beszélgettem már a fiukkal!

A kopogásom után Louis nyitott ajtót és egyből be is invitált a "kicsit" rumlis szobába.  Egy koszos zokni eldobása után leültem az ágy sarkára és néztem a két idiótát, akik extra gyorsan próbáltak meg rendet tenni, de ez természetesen nem sikerült. Naná, férfiak! Nevetve állítottam le őket és nyugtattam meg őket azzal, hogy engem nem zavar a kupi. Annyira.

Egy órára végre el tudtam felejteni Ír szőke hercegemet, és önfeledten tudtam nevetni a két bolond barátommal, akik tényleg mindent megtettek azért, hogy jól érezzem magamat. Minden jól ment, amíg össze nem futottam vele a folyosón. Egy pillanatra megállt a szívem, de egy képzeletbeli pofon után teljesen rendbe jöttem és felemelt fejjel mentem el mellette egészen addig, amíg a kezét meg nem éreztem a csuklómra fonódva. Hátranéztem és a tekintetem találkozott az övével. Levegőt is elfelejtettem venni abban a pillanatban.

-Lily, tudnod, kell, hogy én nem adom fel, mert szeretlek.- mondta, majd elengedte a kezemet és elindult a szobája felé. Tátott szájjal bámultam utána. Aztán adtam magamnak még egy pofont gondolatban, mire a légzésem nagyjából helyreállt. Ezt az érzést nem engedhetem meg magamnak!

Továbbmentem a saját szobámig, majd egy kopogás után benyitottam. Lou épp fürdette Luxot. Bementem a kicsi fürdőszobába, és mosolyogva figyeltem őket. Talán nekem is ilyen édes koslányom lesz, mint Luxi. Aranyos gondolataimból Lou zökkentett ki.

-Itt volt Niall és elvitte a bugyidat!- basszus. Lou hogy tudja ezt elmondani szemrebbenés nélkül?

-De...Ne már!- mondtam nyavajogva, majd megindultam az ajtó felé. Ha nem is szerzem vissza a bugyimat, akkor ellpok tőle egy pólót, aminek Niall illata lesz. Ez az!

Gyorsan szedtem a lábam Niall szobájáig. Amikor odaértem kopogás nélkül benyitottam. Egyből Niall megdöbbent fejével találtam szembe magamat. Nem foglalkoztam vele, csak körülnéztem. A bugyim ott volt mellette a fotelban. Jól tudtam mire játszik, de nem adtam meg neki azt az örömöt, hogy én is belemegyek a játékba. Egy gyors mozdulattal kinyitottam a szekrényét, majd kivettem a legfelső pólót, amin a CRAZY MOFOS felirat szerepelt. Mosolyogtam egyet magamban. Feltéptem az ajtót és visszamentem a két őrült nőszemélyhez. Feladat teljesítve!

Nyugodt szívvel aludhattam el a horkoló Lou mellet és most kivételesen az sem érdekelt, hogy még négy szobával arrébb is lehetett hallani a horkolását.

Reggel Gerry hangjára keltem. Elég sokáig nem esett le, hogy ő itt van, és nem otthon. Amikor észhez tértem felültem, üdvözöltem és udvariasan megkérdeztem mit keres itt.

-Miattad jöttem Amelia! A fiúk managere hívott fel és mondta el, hogy terhes lettél Nialltől. Azt hittem utálod azt a fiút...- gondolkodott el.

-Eleinte utáltam is, de aztán megszerettem. Nagyon megszerettem.- mondtam visszagondolva a nem is olyan rég törtnt dolgokra. Egy kicsit azért hiányzik.

-Ugye elmondtad neki?- kérdezte aggódóan.

-Persze.

-És ti most együtt vagytok?

-Nem, 1 hónapja szakítottam, de nem is jártunk úgy igazából, mert neki barátnője volt.

-És komolyan összefeküdt úgy veled?- válaszképpen csak bólintottam egyet- Ő is egy remek ember lehet..

-Gerry, nem ismered! Amúgy jó ember, csak már neki is elege volt Demiből.

-Demi Lovatoval járt?

-Igen, egészen tegnap reggelig..

-Nem bírom azt a csajt.

-Én se.- értettem egyet.

Még beszélgettünk egy darabig, majd Gerry elment a saját szobájába kipihenni az utat. Alig hiszem el, hogy csak miattam iderepült. Tényleg Ő a világ legjobb managere. Bementem a fürdőszobába és egy kellemes zuhanyzás után egy szál törölközőben megálltam Lou előtt, és reméltem, hogy veszi az adást. Szerencsére

kapcsolt és a kezembe nyomott egy nyári ruhát egy kis szandállal, meg még néhány kiegészítővel. Visszamentem és felvettem mindent. A tükörben nézegetve magam az elmémbe hasított a gondolat, miszerint már nem sokáig hordhatok ilyen szép ruhákat, mivel nemsokára már nekem is pocakom lesz úgy, mint a többi kismamának. Ez a gondolat egy kicsit elszomorított, de megpróbáltam nem foglalkozni vele. Amikor kimentem Louba ütköztem.

-Nagyon csini vagy! Ma szabadnap van, így elmegyünk megcsináltatni a körmödet, mert ahogyan kinéz, az valami katasztrófa. Félig leszedted a műkörmöt, félig nem. Szörnyű!

-Oké, anyu. Tudod, hogy utálok körmöt csináltatni!- durciztam be, mert tényleg semmi kedvem nem volt a fél napot elcseszni egy hülye műköröm miatt.

A belvárosba mentünk és ott megcsináltattuk a körmeimet. Annyira nem lettek rosszak, de ez annyira nem én vagyok! Ha tudtam volna, hogy a híresség ezzel jár, akkor tuti nem leszek az! Vagy lehet, hogy csak Lou imádja nézni a keserves arcomat, miközben csinálják, és csak ezért hordoz el. De ő azt tartja, hogy egy igényes nőnek legyenek rendben a körmei. Pff.

Mire visszaértünk a hotelbe már dél volt. Kinyitottam az ajtónkat, miközben azon gondolkodtam, hogy mit is egyek. Hirtelen megpillantottam az ágyamon egy McDonald's-os zacskót. Közelebb mentem és megláttam rajta egy cetlit, amin Niallös írással ez szerepelt:

"Remélem tudod, hogy miért pont Big Mac. És remélem emlékszel még arra a csodálatos éjszakára!"

Kinyitottam a zacskót és megpillantottam a hamburgereket, meg két csomag krumplit. Elmosolyodtam, amikor visszagondoltam arra a napra. Isteni volt, és szívesen megtenném még egyszer. Csak már nem vagyunk ugyanazok az emberek, akik akkor voltunk.

Felvettem a zacskót és átmentem Niallhöz. Kopogás nélkül nyitottam be nála. Tudom, hogy még haragudnom kellene rá a tegnapi miatt, de egyszerűen nem tudok. Azt a látszatot kell keltenem, mint akinek ő a legjobb barátja. Hisz' nem veszhetek össze a születendő gyermekem apjával!

Felemet szemöldökkel nézett rám, mire én kivettem az egyik Big Mac-et és odaadtam neki. Vigyorogva vette el, majd arrébb húzódott így helyet adva nekem a kanapén. Lehuppantam én is és elkezdtem enni a saját hambimat.

Szeretem amikor Niall ilyen figyelmes. És örülök, hogy azt a bizonyos éjszakát is a csodálatos szóval jellemezte. Talán nem is tudja milyen sokat jelent ez nekem.

-Lily, szerintem nekünk meg kellene beszélnünk egy- két dolgot..- egyből tudtam, hogy mire gondol.

-Figyelj Niall, még mindig úgy gondolom, hogy te igazándiból sose mondtad volna el Deminek, mivel túlságosan is szereted. Ha nem szerelemből, de barátként. Soha nem lett volna szíved összetörni az övét. Soha. Szeretném, ha barátok maradnánk, mivel közös gyerekünk lesz, de nem akarok többet.- magamban hozzátettem, hogy egyelőre.

-Lily, tudnod kell, hogy én harcolni fogok érted. Nekem te több vagy, mint barát...- nézett komolyan a szemembe.