Oldalak

2012. december 26., szerda

2.- Niall herceg

Gondolom ők lehetnek a 1D másik fele. A magas barna megköszörülte a torkát, mire észhez tértem és bemutatkoztam nekik.

-Sziasztok, az én nevem Amelia Lily Oliver.- intettem egyet.- És gondolom ti vagytok a One Direction.- még mindig félig tátott szájjal néztek rám, ezért most én köszörültem meg a torkomat.

-Öhömm.. Szia én Louis vagyok!- állt elém egy barna hajú srác, majd kezet fogtunk.- És nem te vagy a híres Amelia Lily?

-De, én vagyok.- mosolyogtam rá.

-Helló, én Zayn vagyok.- jött oda a fekete hajú.

-Én vagyok Liam!- lépett elém a magas barna.- Niall!- szólt a szőke gyereknek, aki megvonta a vállát és csak evett tovább.- Niall, mutatkozz már be, ne legyél udvariatlan!

-Nem szimpatikus ez a lány, ezért nem mutatkozom be.- szólalt meg unottan, majd még mindig a szendvicsét ette.

-Köszi, én is nagyon örülök, hogy megismerhetlek!- mondtam gúnyosan.

-Ki mondta neked, hogy én meg akarlak ismerni?- szaladt fel a szemöldöke.

-Hát senki. De tudod az udvarias emberek ezt szokták csinálni, ha találkoznak egy idegennel...- mondtam mérgesen, mert kezdett felidegesíteni a kis szőke.

-Akkor ezek szerint nekem minden emberhez oda kéne menne az utcán?- nézett rám értetlenséget tettetve.

-Nem, te hülye!- mondtam és hátat fordítottam neki.

Kimentem a nappaliba, ahol megtaláltam a táskámat. Kivettem a telefonomat és megnéztem mennyi az idő. 9:03. Rendben, akkor még van időm az interjúig. Visszamentem a konyhába, ahol a fiúk még mindig letaglózva néztek a szőke gyerekre és rám. Én csak megvontam a vállamat, majd kinyitottam a hűtőt. Eléggé otthon éreztem magam, én ilyen vagyok. Kivettem a dobozos kakót,  meg egy kis felvágottat. Odaültem az asztalhoz Niallel szembe, majd elvettem egy piritóst, megkentem vajjal, tettem rá egy szelet sonkát, majd beleharaptam ráérősen. Louis, Zayn és Liam még mindig minket bámultak. Én csak mosolyogtam egyet magamban, majd ettem tovább. Niall felnézett, majd egyszerre nyúltunk az utolsó piritósért.

-Niall, add oda Ameliának azt a piritóst!- jött be Harry a konyhába.- Amúgy, már a fürdőből hallottam a szócsatát.

-Igen, Niall, add ide!- mondtam ki édesen a nevét, pedig egy csepp jó indulta sem volt bennem. El venné tőlem a kaját, mikor ő már 6 piritóst megevett? Niall rám vigyorodott, majd -szó szerint- a képembe vágta az utolsó piritóst. Azt hittem, hogy felrobbanok. Utána mentem és visszarántottam a pulcsijánál fogva.

-Mit képzelsz magadról?- ordítottam a képébe, mert nagyon felidegesített.

-Azt, hogy én vagyok Niall Horan.- mondta ki nemes egyszerűséggel.

-Jó, én meg Amelia Lily, de attól nincs jogom a képedbe vágni a reggelimet!- mondtam még mindig hangosabban a kelleténél.

-Nehogy nekem ugorj már!- nézett rám hitetlenkedve.

-Simán betörném azt a tökéletes kis orrodat, de nem teszem, mert akkor minden újságban ez lenne!- mondtam, majd elengedtem a pulcsiját és hátat fordítva mentem az ajtó felé. - Harry, majd visszahozom a ruháidat, ha nem lesz itthon a kis retardált barátod!

-Hogy mit mondtál?- jött utánam a kis szőke.

-Semmit.- köptem neki oda, majd elindultam a kocsimért, amit a bár előtt hagytam.

Még reggel volt, de már ébredezni kezdett a város. London állandóan pörög és egy kicsit furcsa volt számomra ez a csend. Elindultam az utcán és csak néztem ki a fejemből. Jó volt végre egyszer nem gondolni semmire, csak simán sétálni kedvem szerint. Útközben bementem a kedvenc kávézómba és vettem magamnak egy kakaót. Nemsokára haza értem és otthon felvettem egy normális melegítőt, majd befeküdtem az ágyamba. Nem sokat aludtam, mire megcsörrent  a telefonom, de nem a mobilom, hanem a vezetékes. Kipattantam az ágyamból és lesiettem, majd felvettem a telefont.

-Amelia, te vagy az?- kérdezte Gerry.

-Igen, de miért nem a mobilomon hívtál?- értetlenkedtem, mert még nem volt arra példa, hogy Gerry nem a mobilomon zaklatott volna.

-Hát tudod felhívtalak azon és akkor beleszólt valami fiúhang és azt mondta, hogy elmegyógyintézet. Megkérdeztem, hogy ott vagy-e, de azt felelte, hogy nem, már rég elmentél. Kinél van a telefonod?- basszus!

-Úr Isten! Én otthagytam a One Directionnek a telefonomat! Gerry, nagyon sajnálom, majd beugrom érte, ígérem! Szia!- azzal lecsaptam a kagylót.

Rápillantottam az órámra, ami 11:00-t mutatott. Gyorsan felmentem és aludtam egyet. 14:07-kor keltem, majd felvettem egy farmert egy egyszerű pólóval, mert gondoltam, hogy majd az interjú helyszínén úgy is felöltöztetnek. Bepattantam a kocsimba és elindultam az 5 gyogyós háza felé. Nem volt messze, így hamar oda értem. Kiszálltam a kocsimból, majd felmentem a lépcsőn és becsengettem. Niall herceg nyitott ajtót, amit egyből rám is vágott. Szó nélkül! Mi baja van velem? Hallottam, amint Harry megkérdezi, hogy ki volt az, de Niall nem válaszolt semmit. Megfogtam és benyitottam, majd besétáltam egészen a nappaliba, ahol minden szem rám szegeződött.

-A kis Niallke megmutatta megint, hogy milyen udvarias is valójában.- mondtam felé fordulva.

-Olyan szép arcod van,csak kár,hogy eltakarja,az az irgalmatlan nagy lópofád!- mondta szemrebbenés nélkül, mire én visszavágtam neki.

-Ha a hülyeségtõl nõni lehetne, ülve csókolgatnád a napot!- mondtam nemes egyszerűséggel, majd Harry felé fordultam.- Ide adnád a telefonomat? Itt hagytam.

-Nálam nincs!- tette fel védekezően a kezeit, majd Niallre nézett, aki fellapozott egy újságot.

-Niall, kérem a telefonomat!- üvöltöttem rá.

-Nem adom!- mondta, majd tovább olvasott, mintha semmi sem történt volna. Ekkor megpillantottam egy iPhonet az asztalon. Feloldottam, majd megláttam a hátteret, amin Niall és Demi Lovato volt. Zsebre tettem, és mint aki jól végezte dolgát kiléptem az utcára és beültem a kocsimba. A visszapillantómból még láttam, amint Niall kifut az utcára, de már nem tudott érdekelni. Nekem amúgy is sietnem kellett, mert interjút adtam egy tv műsorban.

Nem sokkal később leparkoltam a tv stúdió előtt és bementem az épületbe. Gyorsan megkerestem a 6-os stúdiót, majd beléptem. A sminkesek gyorsan kezelésbe vettek, majd belebújtattak egy ruhába, ami nekem kicsit kényelmetlen volt.
Raktak rám egy halom sminket, majd a hajamat is megpróbálták kifésülni -persze sikertelenül. Néhány perc múlva megjelent Gerry is, majd megmondtam neki, hogy egy darabig más lesz a telószámom. Gyorsan kikerestem a saját számot, majd lediktáltam. Gerry gyorsan be is pötyögte, majd megkérdezte miért csak egy darabig lesz ez a számom. Elmeséltem neki a Niallös sztorit, majd átbeszéltük, hogy mit is kellesz mondanom az interjú során. Nem sokkal később a műsorvezető felkonferált, majd egy 10 percen keresztül beszélgettünk a jövőmről, ami igencsak jónak ígérkezik, főleg úgy, hogy nincs nálam a saját telefonom -ki tudja meddig.

Az interjú után hazafelé vettem az irányt, majd egy hosszú zuhany után bemásztam az ágyamba, de nem sokkal később megszólalt a telefon -ami a Niallé. Kikászálódtam az ágyból, majd megnéztem ki hív ilyenkor este. A képernyőn Demi neve és képe volt. Nos, mivel olyan cuki vagyok egyből rányomtam a zöld gombra, csakhogy idegesítsem a kis szőke herceget.

3 megjegyzés: